Arisztotelész

Az égbolt


129 Az első könyvben volt arról szó, hogy a körmozgás nem ellentétes az egyenes vonalú mozgásokkal (I 2, 269a9–30, vö. azonban 285b31–32). Azért kell távolról lefolytatni a kutatást, mert az érzékelés csak néhány járulékhoz fér hozzá. Az érzékelés eleve nem képes a dolog mivoltának megragadására, de a holdfeletti világ esetében még a járulékokat sem tudja teljes egészében megragadni (Szimplikiosz, 396.9–16; Buridan, 101.15–18).


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 745 6

Az égbolt c. műben Arisztotelész általánosabb természetfilozófiai megfontolásait az égitestek mozgására és természetére alkalmazza. E megfontolások eredményeképpen Arisztotelész amellett érvel, hogy a világ örök, véges kiterjedésű, és középpontjában helyezkedik el a gömb alakú Föld. Az égbolt örökké tartó körmozgást végez - ezt az teszi lehetővé, hogy az égboltot a körmozgást a saját természetes mozgásaként végző speciális anyagfajta alkotja.

A mű harmadik és negyedik könyve a világ közepén elhelyezkedő Föld elemeinek tulajdonságait írja le - ezek közül a föld és a víz természeténél fogva függőlegesen lefelé mozog, a levegő és a tűz pedig felfelé törekszik -, majd azt taglalja, hogy az elemek mozgása mennyiben határozza meg az összetett testek mozgását.

Kötetünk Az égbolton kívül függelékként a pszeudo-arisztotelészi Világrendet is tartalmazza.

Hivatkozás: https://mersz.hu/arisztotelesz-az-egbolt//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave