Arisztotelész

Az égbolt


273 A nyolcadik fejezet egységet képez a hetedikkel, amennyiben folytatja a platonikus elmélet fölött gyakorolt kritikát. Arisztotelész az első szakaszban azt hangsúlyozza, hogy akik az elemeknek alakot tulajdonítanak, kénytelenek azt feltételezni, hogy van üresség, hiszen csak két térbeli alakzat, a kocka és a gúla tölti ki a teret hiánytalanul. (Az itt említett gúla azonban nem a szabályos tetraéder, hanem az a négyzet alapú gúla, melyből hatot egy kockává állíthatunk össze.) Az sem lehetséges, hogy (4 elemet alapul véve) a másik két alakzat e kettő kombinációja legyen, hiszen ekkor ez a két elem nem lesz elem, mert vissza tudjuk őket vezetni a másik két elemre.


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 745 6

Az égbolt c. műben Arisztotelész általánosabb természetfilozófiai megfontolásait az égitestek mozgására és természetére alkalmazza. E megfontolások eredményeképpen Arisztotelész amellett érvel, hogy a világ örök, véges kiterjedésű, és középpontjában helyezkedik el a gömb alakú Föld. Az égbolt örökké tartó körmozgást végez - ezt az teszi lehetővé, hogy az égboltot a körmozgást a saját természetes mozgásaként végző speciális anyagfajta alkotja.

A mű harmadik és negyedik könyve a világ közepén elhelyezkedő Föld elemeinek tulajdonságait írja le - ezek közül a föld és a víz természeténél fogva függőlegesen lefelé mozog, a levegő és a tűz pedig felfelé törekszik -, majd azt taglalja, hogy az elemek mozgása mennyiben határozza meg az összetett testek mozgását.

Kötetünk Az égbolton kívül függelékként a pszeudo-arisztotelészi Világrendet is tartalmazza.

Hivatkozás: https://mersz.hu/arisztotelesz-az-egbolt//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave