Arisztotelész

Az égbolt


281 A „törekvés” (rhopé) belső tendenciára utal. A késő antik szövegekben impetus értelemben is használatos, vagyis olyan mozgástendenciát jelölnek vele, amelyet kívülről a mozgató adott át a testnek, és amelynek köszönhetően a test akkor is folytatja mozgását, ha a külső mozgató már nincs jelen. Arisztotelésznél a törekvés nem kívülről eredő tendenciát jelöl, hanem a test természetes adottságát arra, hogy valamilyen irányban mozogjon. A terminushoz lásd még III 2, 301a22–26. A „törekvés” szó egyéb arisztotelészi szövegek (pl. A lélek) fordításakor az orexisz magyar megfelelője. Azokban a szövegekben élőlények lelki tevékenységére utal, Az égbolt ellenben a természetes testekben meglévő mozgáspreferenciákról beszél.


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 745 6

Az égbolt c. műben Arisztotelész általánosabb természetfilozófiai megfontolásait az égitestek mozgására és természetére alkalmazza. E megfontolások eredményeképpen Arisztotelész amellett érvel, hogy a világ örök, véges kiterjedésű, és középpontjában helyezkedik el a gömb alakú Föld. Az égbolt örökké tartó körmozgást végez - ezt az teszi lehetővé, hogy az égboltot a körmozgást a saját természetes mozgásaként végző speciális anyagfajta alkotja.

A mű harmadik és negyedik könyve a világ közepén elhelyezkedő Föld elemeinek tulajdonságait írja le - ezek közül a föld és a víz természeténél fogva függőlegesen lefelé mozog, a levegő és a tűz pedig felfelé törekszik -, majd azt taglalja, hogy az elemek mozgása mennyiben határozza meg az összetett testek mozgását.

Kötetünk Az égbolton kívül függelékként a pszeudo-arisztotelészi Világrendet is tartalmazza.

Hivatkozás: https://mersz.hu/arisztotelesz-az-egbolt//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave