Arisztotelész

Az égbolt


467 A „Zeusz” kétféle tárgyesetét magyarul nehéz visszaadni, még reménytelenebb feladatnak látszik a magyarázat olyan fordítása, amely magyarul is működik, hiszen szerzőnk a két névváltozatból (Dia, Zéna) egy hasonló hangzású mondatot formál: di’ hon zómen – „aki által élünk”. Forrása feltehetően Platón: Kratülosz 396A–B. Érdekes egybeesés, hogy fentebb (399b13) szerzőnk a „lélek – első mozgató hasonlatban a lélekkel kapcsolatban használta azt a kifejezést, hogy „amely által élünk”.


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 745 6

Az égbolt c. műben Arisztotelész általánosabb természetfilozófiai megfontolásait az égitestek mozgására és természetére alkalmazza. E megfontolások eredményeképpen Arisztotelész amellett érvel, hogy a világ örök, véges kiterjedésű, és középpontjában helyezkedik el a gömb alakú Föld. Az égbolt örökké tartó körmozgást végez - ezt az teszi lehetővé, hogy az égboltot a körmozgást a saját természetes mozgásaként végző speciális anyagfajta alkotja.

A mű harmadik és negyedik könyve a világ közepén elhelyezkedő Föld elemeinek tulajdonságait írja le - ezek közül a föld és a víz természeténél fogva függőlegesen lefelé mozog, a levegő és a tűz pedig felfelé törekszik -, majd azt taglalja, hogy az elemek mozgása mennyiben határozza meg az összetett testek mozgását.

Kötetünk Az égbolton kívül függelékként a pszeudo-arisztotelészi Világrendet is tartalmazza.

Hivatkozás: https://mersz.hu/arisztotelesz-az-egbolt//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave