Arisztotelész

Az égbolt


372 Gyakori filozófiai hasonlat a világ alakjára (Empedoklész, 31 B27, 4 DK; Platón: Timaiosz 33B; Arisztotelész: Az égbolt II 4, 287b14–8; Philón: Quis rererum divinarum heres 228; Scholia ad Arati ’Phaenomena’ 529. p. 442,24–26, Maas), mozgására (Vitruvius: De architectura IX 1,2); Platónnál az intellektus mozgására (Törvények X 898AB), illetve a Föld alakjára (Hérodotosz, IV 36).


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 745 6

Az égbolt c. műben Arisztotelész általánosabb természetfilozófiai megfontolásait az égitestek mozgására és természetére alkalmazza. E megfontolások eredményeképpen Arisztotelész amellett érvel, hogy a világ örök, véges kiterjedésű, és középpontjában helyezkedik el a gömb alakú Föld. Az égbolt örökké tartó körmozgást végez - ezt az teszi lehetővé, hogy az égboltot a körmozgást a saját természetes mozgásaként végző speciális anyagfajta alkotja.

A mű harmadik és negyedik könyve a világ közepén elhelyezkedő Föld elemeinek tulajdonságait írja le - ezek közül a föld és a víz természeténél fogva függőlegesen lefelé mozog, a levegő és a tűz pedig felfelé törekszik -, majd azt taglalja, hogy az elemek mozgása mennyiben határozza meg az összetett testek mozgását.

Kötetünk Az égbolton kívül függelékként a pszeudo-arisztotelészi Világrendet is tartalmazza.

Hivatkozás: https://mersz.hu/arisztotelesz-az-egbolt//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave