Arisztotelész

Az égbolt


373 Arktikosz (az arktosz = medve görög szóból), értsd: a Kismedve (Ursula minor) csillagképhez tartozó – ugyanis ennek legfényesebb csillaga, a Sarkcsillag (Polaris) közelítőleg egybeesik az északi éggömb pólusával. A vele átellenes pólus az antarktikosz. (Innen az ’Arktisz’ és ’Antarktisz’ földrajzi elnevezések.) Megjegyzendő, hogy ezek nem arisztotelészi terminusok (vö. Meteorológia II 5, 362a32 sk, 6, 363a34, b4, 31; Az égbolt II 2, 285b14–17).


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 745 6

Az égbolt c. műben Arisztotelész általánosabb természetfilozófiai megfontolásait az égitestek mozgására és természetére alkalmazza. E megfontolások eredményeképpen Arisztotelész amellett érvel, hogy a világ örök, véges kiterjedésű, és középpontjában helyezkedik el a gömb alakú Föld. Az égbolt örökké tartó körmozgást végez - ezt az teszi lehetővé, hogy az égboltot a körmozgást a saját természetes mozgásaként végző speciális anyagfajta alkotja.

A mű harmadik és negyedik könyve a világ közepén elhelyezkedő Föld elemeinek tulajdonságait írja le - ezek közül a föld és a víz természeténél fogva függőlegesen lefelé mozog, a levegő és a tűz pedig felfelé törekszik -, majd azt taglalja, hogy az elemek mozgása mennyiben határozza meg az összetett testek mozgását.

Kötetünk Az égbolton kívül függelékként a pszeudo-arisztotelészi Világrendet is tartalmazza.

Hivatkozás: https://mersz.hu/arisztotelesz-az-egbolt//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave