Arisztotelész

Az égbolt


364 Ótosz és Ephialtész, Alóeusz (vagy pedig Poszeidón) és Iphimédeia ikergyermekei. A félelmetes tempóban növekedő két fiú azt tervezte, hogy az Olümposzra ráteszi az Ossza-hegyet, s erre a Péleiont, és így eljutnak az egekbe. Apollón azonban megölte őket, mielőtt tervüket valóra válthatták volna (Odüsszeia XI 315; Platón: Lakoma 190BC; Lukianosz: Kharón 3,494; Hyginius: Fabulæ 28; Bábel tornyával párhuzamban: Philón: De confusione linguarum 4–5; Órigenész: Contra Celsum IV 21). Szidóni Antipatrosz (DL VII 29; i. e. II. sz.) a sztoikus Zénónnal, Attikosz (fr. 2, 45–7) Platónnal, Ovidius (Fasti I 305–8) az emberiség egészével kapcsolatban él ugyanezzel az összehasonlítással.


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 745 6

Az égbolt c. műben Arisztotelész általánosabb természetfilozófiai megfontolásait az égitestek mozgására és természetére alkalmazza. E megfontolások eredményeképpen Arisztotelész amellett érvel, hogy a világ örök, véges kiterjedésű, és középpontjában helyezkedik el a gömb alakú Föld. Az égbolt örökké tartó körmozgást végez - ezt az teszi lehetővé, hogy az égboltot a körmozgást a saját természetes mozgásaként végző speciális anyagfajta alkotja.

A mű harmadik és negyedik könyve a világ közepén elhelyezkedő Föld elemeinek tulajdonságait írja le - ezek közül a föld és a víz természeténél fogva függőlegesen lefelé mozog, a levegő és a tűz pedig felfelé törekszik -, majd azt taglalja, hogy az elemek mozgása mennyiben határozza meg az összetett testek mozgását.

Kötetünk Az égbolton kívül függelékként a pszeudo-arisztotelészi Világrendet is tartalmazza.

Hivatkozás: https://mersz.hu/arisztotelesz-az-egbolt//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave