Arisztotelész

Az égbolt


411 A polisz-kozmosz párhuzam hellenisztikus közhely (vö. Arisztotelész: Metafizika XII 10, 1076a3–4; Theophrasztosz: Metafizika 8a3skk). Az államalkotáshoz az alkotó rétegek különbözőségének szükségszerűségét hangsúlyozza Arisztotelész is (Politika II 2, 1261a22–25; III 4, 1277a5–10; IV 4, 1291b7–11). Azt, hogy a városállamhoz hasonlóan a kozmosz is az ellentétek harmóniájára épül, a püthagoreus iratokban többhelyütt megtaláljuk (Diotogenész: De regno 72,19–23 Thesleff; Okellosz: De legibus 124,18–125,7; [Ekphantosz]: De regno 81,21–82,3 Thesleff).


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 745 6

Az égbolt c. műben Arisztotelész általánosabb természetfilozófiai megfontolásait az égitestek mozgására és természetére alkalmazza. E megfontolások eredményeképpen Arisztotelész amellett érvel, hogy a világ örök, véges kiterjedésű, és középpontjában helyezkedik el a gömb alakú Föld. Az égbolt örökké tartó körmozgást végez - ezt az teszi lehetővé, hogy az égboltot a körmozgást a saját természetes mozgásaként végző speciális anyagfajta alkotja.

A mű harmadik és negyedik könyve a világ közepén elhelyezkedő Föld elemeinek tulajdonságait írja le - ezek közül a föld és a víz természeténél fogva függőlegesen lefelé mozog, a levegő és a tűz pedig felfelé törekszik -, majd azt taglalja, hogy az elemek mozgása mennyiben határozza meg az összetett testek mozgását.

Kötetünk Az égbolton kívül függelékként a pszeudo-arisztotelészi Világrendet is tartalmazza.

Hivatkozás: https://mersz.hu/arisztotelesz-az-egbolt//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave