Arisztotelész

Az égbolt


432 Vö. Az égbolt II 12. A „távol esők” isteni hatóerőből történő részesedésének problémáját tárgyalja Theophrasztosz is (Metafizika 5b10–6a5), egy másik Homérosz sorra történő hivatkozással, melyben Zeusz így szól: „Fölhúználak a földdel is én, tengerrel is együtt” (Iliász VIII 24). A vonatkozó epizódból (VIII 3–25) Arisztotelész is idézi a 20–22. sorokat: Az állatok mozgása 4, 699b37 skk. A Zeusz által itt említett égből leeresztendő „arany láncot” a késői kommentátorok az isten hatóerejével azonosítják: Eusztathiosz: Ad Homeri Iliadem 694,63: 514, 18–22 Van der Valk; 695,10: 515,9–12 Van der Valk. Vö. L. Edelstein: „The golden Chain of Homer”, in G. Boar (et al.): Studies in Intellectual History. New York, Greenwood Press, 1953, 48–66.


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 745 6

Az égbolt c. műben Arisztotelész általánosabb természetfilozófiai megfontolásait az égitestek mozgására és természetére alkalmazza. E megfontolások eredményeképpen Arisztotelész amellett érvel, hogy a világ örök, véges kiterjedésű, és középpontjában helyezkedik el a gömb alakú Föld. Az égbolt örökké tartó körmozgást végez - ezt az teszi lehetővé, hogy az égboltot a körmozgást a saját természetes mozgásaként végző speciális anyagfajta alkotja.

A mű harmadik és negyedik könyve a világ közepén elhelyezkedő Föld elemeinek tulajdonságait írja le - ezek közül a föld és a víz természeténél fogva függőlegesen lefelé mozog, a levegő és a tűz pedig felfelé törekszik -, majd azt taglalja, hogy az elemek mozgása mennyiben határozza meg az összetett testek mozgását.

Kötetünk Az égbolton kívül függelékként a pszeudo-arisztotelészi Világrendet is tartalmazza.

Hivatkozás: https://mersz.hu/arisztotelesz-az-egbolt//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave