Természetesen a munkafolyamat jóval komplexebb és a dokumentáció is összetettebb, ha újonnan alakítunk ki egy terminológiai adatbázist, hiszen hosszú távon gondolkodva érdemes meghatározni olyan alapvető kérdéseket, mint a terminológiai adatbázis típusa és ezen belül például hány fő részből álljon (például Olaszországban a bibliográfia külön adatállomány), mennyire legyen összetett az igények és forráslehetőségek alapján (Tamás, 2019a). Letehetjük a voksot ugyanis: egy a) egyszerű, alapadatokat (például domén, terminus és idegen nyelvű ekvivalens) tartalmazó vagy b) egy bővebb, hagyományos felépítésű (például domén, terminus, definíció, kontextus, források) vagy c) egy kiegészítő ismeretelemekkel (például hagyományos típus mellé rendelt fogalmi háló) rendelkező terminológiai adatbázis mellett is. A plusz ismeretelemek általában a következők: szövegkorpusz (esetleg link más szövegkorpuszhoz), értelmező jellegű összefoglaló táblázatok, fogalmi hálók (ontológiai elemek), ábrák, esetleg kiegészítő szolgáltatások (például használati útmutató videófelvétel formájában, kérdések vagy elakadásfórum és felugró ablakban csetszolgáltatás). Az ontológiai elemek azért igazán hasznosak, mert „ismereteinket csak akkor alkalmazhatjuk a gyakorlatban, ha ismerjük a különböző elemek közötti összefüggéseket, és képesek vagyunk leírni azokat” (Fóris, 2013, 422).