Magdalena Roguska-Németh: Mozgásban, múltban, nyelvben, tányéron
›
Szerzői portrék

Szerzői portrék

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Zsuzsa Bánk (1965–) – német nyelven alkotó, magyar származású író. Szülei az 1956-os magyar forradalom után emigráltak Nyugat-Németországba. Tanulmányait a mainzi Johannes Gutenberg Egyetemen végezte (politológia, újságírás, irodalomtudomány szakokon), valamint az Egyesült Államokban is tanult. Frankfurt am Mainban él. Irodalmi pályáját a Der Schwimmer (2002) (magyarul: Az úszó, 2003) című regénnyel kezdte, amely az 1956 utáni Magyarországon játszódik, és a migráció, az anyahiány, az emlékezet, valamint a történelmi trauma kérdéseit dolgozza fel. További fontos művei: Heißester Sommer (2005), Die hellen Tage (2011), Schlafen werden wir später (2017) és Sterben im Sommer (2020). Számos rangos irodalmi díjjal tüntették ki, többek között az aspekte-Literaturpreis (2002), a Jürgen-Ponto-Preis (2002), a Deutscher Bücherpreis (2003), a Mara Cassens Preis (2003) és az Adelbert-von-Chamisso-Preis (2004) elismerésekkel.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Sacha Batthyany (1973–) – német nyelven alkotó svájci újságíró és szerző. Zürichben született, szociológiát tanult Zürichben és Madridban. Újságírói pályafutását a Neue Zürcher Zeitung szerkesztőjeként kezdte, majd a Tages-Anzeiger Magazin munkatársa lett. 2015–2018 között Washingtonban élt, ahol a Tages-Anzeiger és a Süddeutsche Zeitung számára tudósított politikáról és társadalomról. Jelenleg Zürichben él, ahol a NZZ am Sonntag szerkesztőségében dolgozik és a Svájci Újságíró Iskolában (MAZ) kreatív írást tanít. Legismertebb könyve az Und was hat das mit mir zu tun? Ein Verbrechen im März 1945. Die Geschichte meiner Familie (2016), amelyben családja múltját vizsgálja, különös tekintettel az 1945-ben, Rechnitzben történt náci tömeggyilkosságra és nagynénje ebben betöltött szerepére. A kötetet több nyelvre lefordították, magyarul És nekem mi közöm ehhez? címmel jelent meg 2016-ban és Svájci Könyvdíjra jelölték.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Edith Bruck (1931–) – olasz nyelven alkotó, zsidó gyökerekkel rendelkező magyar származású író és költő, holokauszttúlélő. Tiszabercelen született zsidó családban. Tizenhárom évesen deportálták, több koncentrációs tábort is megjárt, majd a háború után hosszabb vándorlást követően Olaszországban telepedett le, ahol az 1950-es évektől él. Formális egyetemi tanulmányokat nem végzett, írói pályája önképzés és nyelvi beilleszkedés eredménye. Irodalmi munkásságának középpontjában a holokauszt tapasztalata, az emlékezés és a túlélés morális kérdései állnak. Legfontosabb művei: Chi ti ama così (1959) (magyarul: Ki téged így szeret, 1959), Lettera alla madre (1988), valamint az önéletrajzi ihletésű Il pane perduto (2021) (magyarul: Az elveszett kenyér, 2022). Munkásságát számos rangos elismeréssel jutalmazták, többek között a Premio Rapallo Carige per la donna scrittrice (1989), a Premio Viareggio (2009, 2021), a Premio Strega Giovani (2021), a Premio Campiello (2023), valamint más olasz irodalmi és kulturális díjakkal.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Viviane Chocas (1967–) – francia nyelven alkotó, magyar gyökerekkel rendelkező író. Párizsban született és ott is él. Tanulmányait Franciaországban végezte, irodalmi és esszéírói pályája mellett szerkesztőként és kritikusként is dolgozik. Irodalmi munkásságának középpontjában a családi emlékezet, a kelet-közép-európai gyökerek és a generációkon átöröklődő traumák állnak. Legismertebb műve a Bazar Magyar (2006), amely egy magyar család történetén keresztül vizsgálja az emlékezés és a hovatartozás kérdéseit. A regény magyarul is megjelent Magyar bazár címmel 2007-ben.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Durica Katarina (1979–) – szlovákiai magyar író, újságíró. Pozsonyban született, a Csallóközben, Somorján nőtt fel, a Nagyszombati Egyetemen végzett művészettörténetet és műkereskedést, jelenleg Brüsszelben él. Magyar nyelven alkot, munkáiban gyakran foglalkozik a nők társadalmi helyzetével, a családon belüli erőszak, a kiszolgáltatottság és a hallgatás kérdéseivel. Legfontosabb művei közé tartozik a Szlovákul szeretni (2016) című regénye, valamint a Rendes lányok csendben sírnak (2018), amely nagy visszhangot váltott ki, és szlovák nyelven is megjelent (Dobré dievčatá plačú potichu, 2022).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Edith Eva Eger (1927–) – magyar zsidó származású amerikai klinikai pszichológus, író és holokauszttúlélő. Kassán született (az akkori Csehszlovákiában), zsidó családban. Tizenhat évesen deportálták Auschwitzba, ahol szüleit meggyilkolták. Ő maga több koncentrációs tábort is megjárt, majd 1945-ben szabadult. A háború után kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol letelepedett, családot alapított, és felnőttként kezdte meg tanulmányait. A Kaliforniai Egyetemen szerzett doktori fokozatot klinikai pszichológiából és évtizedeken át dolgozott traumatizált páciensekkel, többek között háborús veteránokkal. Munkásságának középpontjában a trauma feldolgozása, a belső szabadság, a választás és a trauma utáni felépülés lehetősége áll. Legismertebb műve az önéletrajzi ihletésű The Choice – Embrace the Possible (2017) (magyarul: A döntés, 2017), valamint a terápiás szemléletű The Gift – 12 Lessons to Save Your Life (2020) (magyarul: Az ajándék. 12 életmentő lecke, 2020).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Deborah Feldman (1986–) – magyar gyökerekkel rendelkező, zsidó származású, angol nyelven alkotó író, esszéista. New Yorkban született és nőtt fel a brooklyni Williamsburg negyedben, zárt ultraortodox szatmári haszid közösségben. Fiatalon kényszerházasságba került, majd húszas évei végén kisfiával együtt elhagyta a közösséget. A szakítást követően felsőfokú tanulmányokat folytatott, 2014-ben Berlinbe költözött, ahol azóta is él. Írói munkásságának középpontjában a vallási fundamentalizmus, az identitáskeresés, a női önrendelkezés és a kulturális elszakadás tapasztalata áll. Első, önéletrajzi ihletésű könyve az Unorthodox: The Scandalous Rejection of My Hasidic Roots (2012) (magyarul: Unortodox. A másik út. Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek, 2020), amely nemzetközi sikert aratott és 2020-ban azonos címmel televíziós sorozat készült belőle. Második jelentős műve az Exodus: a Memoir (2014) (magyarul: Exodus – Hogyan találtam meg a saját utam, miután kiléptem a haszid közösségből, 2021), amely a közösségből való kilépés utáni élet, valamint az önazonosság újraépítésének kérdéseit vizsgálja.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tibor Fischer (1959–) – angol nyelven alkotó, magyar származású író. Angliában, Stockportban született, szülei, akik magyar kosárlabdázók voltak, az 1956-os forradalom leverése után menekültek el Magyarországról. Tanulmányait a Cambridge-i Egyetemen végezte, annak latin és francia szakán tanult. Pályáját újságíróként kezdte, majd az 1990-es években teljes egészében az irodalom felé fordult. Első regénye, az Under the Frog (1992) (magyarul: A béka segge alatt, 1994) az 1945 utáni magyarországi diktatúra világát ábrázolja groteszk és fekete humorral. A mű Betty Trask-díjat kapott, valamit felkerült a Man Booker-díj rövidlistájára. További jelentős művei közé tartozik a The Collector Collector (1997), a The Thought Gang (1994), a Voyage to the End of the Room (2003), a Good to Be God (2008), valamint a How to Rule the World (2011).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Agota Kristof (1935–2011) – magyar származású, franciául alkotó író. Az 1956-os magyar forradalom leverése után Svájcba emigrált, ahol Neuchâtelben telepedett le. Nemzetközi hírnevet a Le grand cahier (1986) (magyarul: A nagy füzet, 1989) című regényével szerzett, amely egy trilógia első kötete (La preuve, 1988, magyarul: A bizonyíték, 1996; Le troisième mensonge, 1991, magyarul: A harmadik hazugság, 1996). Műveire jellemző a letisztult, tárgyilagos stílus, valamint az erőszak, az identitás, a száműzetés és a nyelvvesztés problémáinak következetes ábrázolása. Munkásságát számos rangos díjjal ismerték el, többek között az ADELF Európai Irodalmi Díj (1986), az Európai Irodalmi Díj (2008) és a Kossuth-díj (2011, posztumusz) odaítélésével.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Charlotte Mendelson (1972–) – magyar gyökerekkel rendelkező, zsidó származású, angol nyelven alkotó prózaíró és kritikus. Londonban született, Oxfordban nőtt fel, angol irodalmat tanult az Oxfordi Egyetemen. Irodalmi pályáját a Love in Idleness (2001) című regénnyel kezdte, amelyet a When We Were Bad (2007) és az áttörést hozó Almost English (2013) (magyarul: Törtmagyar, 2016) követett. Műveiben gyakran a családi kapcsolatok feszültségeit, az identitás és az odatartozás kérdéseit, valamint a kortárs brit társadalom rejtett konfliktusait ábrázolja finom iróniával. The Exhibitionist (2022) című regénye jelentős kritikai elismerésben részesült. Írói munkája mellett rendszeresen publikál irodalomkritikákat és esszéket a brit sajtóban. Munkásságát számos rangos elismeréssel jutalmazták: az Almost English a Man Booker Prize és a Women’s Prize for Fiction jelöltje volt; a When We Were Bad az Orange Prize for Fiction jelölését kapta meg, az Observer, a Guardian, a Sunday Times, a New Statesman és a Spectator pedig egyaránt az év könyvének választotta; a Daughters of Jerusalem elnyerte a Somerset Maugham Award és a John Llewellyn Rhys Prize díjakat.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Terézia Mora (1971–) – német nyelven alkotó, magyarországi német-magyar származású író és műfordító. Sopronban született, kétnyelvű környezetben nőtt fel, majd az 1990-es évek elején Németországba költözött. Tanulmányait Berlinben végezte (hungarológia, színháztudomány szakokon), jelenleg Berlinben él. Irodalmi pályáját elbeszélésekkel kezdte, első nagyobb sikere a Seltsame Materie (1999) (magyarul: Különös anyag, 2001) című kötet volt. Nemzetközi elismerést a Der einzige Mann auf dem Kontinent (2009) (magyarul: Az egyetlen férfi a kontinensen, 2011), illetve a Darius Kopp-regénytrilógia további darabjai hoztak számára (Das Ungeheuer, 2013, magyarul: A szörnyeteg, 2014; Auf dem Seil, 2019, magyarul: Kötélen, 2022). Műveiben gyakran foglalkozik az identitás, az idegenség, a nyelv és a trauma kérdéseivel. Munkásságát számos rangos díjjal jutalmazták, többek között az Ingeborg-Bachmann-Preis (1999), az Adelbert von Chamisso-Preis (2010) és a Deutscher Buchpreis (2013) odaítélésével. 2018-ban neki ítélték a legjelentősebb német irodalmi elismerést, a Georg Büchner-díjat.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Melinda Nadj Abonji (1968–) – jugoszláviai, vajdasági magyar származású, német nyelven alkotó svájci író, zenész és performer. Óbecsén született, majd gyermekként családjával Svájcba emigrált. Zürichben érettségizett, és itt végezte egyetemi tanulmányait is. Irodalmi pályáját elbeszélésekkel kezdte, nemzetközi ismertséget a Tauben fliegen auf (2010) (magyarul: Galambok röppennek föl, 2012) című regényével szerzett, amely a migráció, az identitás és a többnyelvűség tapasztalatait dolgozza fel. Legutóbbi regénye, a Schildkrötensoldat 2017-ben jelent meg. Prózájára jellemző a személyes emlékezet, a családtörténet és a kelet-nyugati létforma közötti feszültségek ábrázolása. Munkásságát több rangos díjjal ismerték el, többek között a Deutscher Buchpreis (2010) és a Schweizer Buchpreis (2010) odaítélésével.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nagy Ildikó Noémi (1975–) – kanadai születésű, Magyarországon élő író, műfordító és zenész. Vancouverben született, majd az Egyesült Államokban, Brooklynban és Connecticutban nőtt fel, mielőtt 1993-ban Budapestre költözött, ahol a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanult, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett diplomát amerikai irodalomból. Első prózakötete, az Eggyétörve 2010-ben jelent meg Palatinus Kiadó gondozásában. Szövegei antológiákban és folyóiratokban jelentek meg, valamint rádió- és filmadaptációk is készültek belőlük.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ilma Rakusa (1946–) – német nyelven alkotó svájci író, költő, esszéista és fordító, magyar és szlovén származású. Szlovákiában, Rimaszombatban született, gyermekkorát többnyelvű környezetben töltötte Budapesten, Ljubljanában és Triesztben, majd családjával Zürichbe költözött, ahol máig él. Tanulmányait szláv és román nyelvekből és irodalomból végezte Zürichben, Párizsban és Szentpéterváron. Irodalmi pályáját versekkel és esszékkel kezdte, később memoárszerű és prózai műveket is publikált. Legjelentősebb műve a Mehr Meer (2009) (magyarul: Rengeteg tenger, 2011), amely az identitás, a nyelvek és a kulturális határok témáit vizsgálja. A könyv nemzetközi elismerést hozott számára, és elnyerte a Schweizer Buchpreis díjat. Fordítóként kiemelkedő szerepet játszik a francia, orosz, szerb-horvát és magyar irodalom német nyelvű bemutatásában.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

David Szalay (1974–) – kanadai születésű, magyar-kanadai-zsidó származású író, a kortárs angol nyelvű irodalom kiemelkedő alakja. Montréalban született, Londonban nőtt fel. Oxfordban tanult angol irodalmat, ezt követően különböző munkákat vállalt Londonban, majd Brüsszelbe, később Pécsre költözött, jelenleg Bécsben él. Írói pályáját a BBC számára írt rádiójátékokkal és regényekkel indította. Első kötete, a London and the South-East (2008) Betty Trask Award és Geoffrey Faber Memorial Prize díjat nyert. Későbbi művei, köztük a Spring (2011) és The Innocent (2009) (magyarul: Az ártatlanság, 2014), tovább építették hírnevét. Szalay különösen az All That Man Is (2016) (magyarul: Minden, ami férfi, 2017) című kötetéről ismert, amely a Man Booker Prize rövidlistára került, és elnyerte a Gordon Burn Prize-t. 2025‑ben Szalay legutóbbi regénye, a Flesh (magyarul: Test, 2026) elnyerte a rangos Booker Prize‑t, az angol nyelvű szépirodalom egyik legnagyobb nemzetközi elismerését. Műveit világszerte több mint húsz nyelvre fordították le.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Krzysztof Varga (1968–) – lengyel nyelven alkotó író, esszéista, irodalomkritikus és újságíró, lengyel-magyar származású. Varsóban született, a Varsói Egyetemen végzett lengyel szakon, majd a legjelentősebb lengyel napilap, a „Gazeta Wyborcza” kulturális rovatának meghatározó munkatársa lett. Irodalmi pályáját az 1990-es évek elején kezdte, prózájában és esszéiben gyakran foglalkozik az identitás, az emlékezet, a kelet-közép-európai lét és a lengyel-magyar kulturális kapcsolatok kérdéseivel. Jelentősebb művei közé tartozik a Tequila (2001), a Nagrobek z lastryko (2007) és három magyar tematikájú esszékötete: a Gulasz z turula (2008) (magyarul: Turulpörkölt, 2010), a Czardasz z mangalicą (2014) (magyarul: Mangalicacsárdás, 2015), valamint a Langosz w jurcie (2016) (magyarul: Lángos a jurtában, 2017). Műveit ironikus, önreflexív hang és társadalomkritikus szemlélet jellemzi.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave