Magdalena Roguska-Németh: Mozgásban, múltban, nyelvben, tányéron
›
V. A tányéron: a(z) (nem) evés és a transzkulturális identitás
›
5.1. Elméleti háttér

5.1. Elméleti háttér

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az étel antropológiai meghatározása a szó jelentésének két összetevőjére mutat rá – a biológiaira és a társadalmira. Először is, és ez a legnyilvánvalóbb, az ételt olyan anyagként határozzuk meg, amelyet a táplálkozás alapvető szükségletének kielégítésére veszünk magunkhoz. Másodszor, az étel fogyasztása társadalmi tevékenység, és mint ilyen, a különböző társadalmi jelenségekkel kapcsolatos ismeretek széles körű forrása. Nemcsak az a fontos, hogy mit eszünk (vagy mit nem eszünk), hanem az is, hogy hogyan (evőeszközzel vagy kézzel), kivel (családdal, barátokkal, egyedül) és milyen célból (az éhség kielégítésére, új ízek kipróbálása céljából, ünnepi alkalmakkor):
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az étkezési szokások sokat elárulnak a családról, a hálózatokról, a társadalmi mozgalmakról és más jelenségekről. Megrajzolják a közösség és a közösségvállalás érzését, de jelzik az emberek közötti különbségeket is, nemcsak az étkezési stílusok tekintetében. […] Az evés az élvezet és az egészség forrása, de a társadalmi rangot is jelzi.1
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az evés és a hozzá kapcsolódó rituálék ezért természetesen módon az antropológusok, az etnográfusok és a szociológusok kutatási területéhez tartoznak, amit az e szempontok alapján a témának szentelt tanulmányok sokasága is alátámaszt.2 Ha viszont az irodalomhoz közelebb álló, azaz szemiotikai optikára váltunk, és ebből a szempontból vizsgáljuk az evést, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy még egy másik okból is jelentősége van. Ugyanis, ahogy Roland Barthes megjegyezte, az étel „[…] nem csak statisztikai vagy táplálkozási vizsgálatokhoz felhasználható termékek gyűjteménye.”3 Egyúttal „[…] kommunikációs rendszer is, képek összessége, felhasználási módok, helyzetek és viselkedések protokollja.”4
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Amikor a modern ember megvesz egy élelmiszert, elfogyasztja vagy felszolgálja, nem pusztán tranzitív módon manipulál egy egyszerű tárgyat; ez az élelmiszer egy helyzetet foglal össze és közvetít; információt jelent; jelez. […] nem csupán többé-kevésbé tudatos motivációk összességének mutatója, hanem valódi jel, talán egy kommunikációs rendszer funkcionális egysége.5
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Barthes szerint az étel tehát nem csupán a szükségszerűség terméke, hanem olyan jel, amely az emberek közötti kommunikáció eszköze, és egyúttal önmagunkról is közöl bizonyos dolgokat.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az étel e szemiotikai felfogása akkor válik különösen relevánssá, ha összefüggésbe hozzuk azzal a helyzettel, amikor az étel nem egy a sok közül, hanem az egyetlen kommunikációs eszközzé válik. Amikor a nyelvi kommunikáció nem lehetséges, és az étel tölti be ezt a hiányt. Ezt az állapotot világosan igazolják azon transzkulturális szerzők művei, akik a kulturális és nyelvi kirekesztettség helyzetében, a nyelven kívül más kommunikációs eszközöket keresve, gyakran pont az étel felé fordítják figyelmüket. Nem véletlen, hogy az étel motívuma különösen gyakori a transzkulturális irodalomban, ahol nemcsak kultúrateremtő funkciója van, hanem szinte mindig a mű főszereplője/elbeszélője identitásának kérdéséhez kapcsolódik.
 
1 Henryk Domański et al., szerk., Wzory jedzenia a struktura społeczna (Warszawa: Wydawnictwo Naukowe Scholar, 2015), 13.
2 Lásd például: Carole Counihan és Penny Van Esterik, szerk., Food and Culture: A Reader, (New York, NY: Routledge, 2009); David E. Sutton, Remembrance of Repasts: An Anthropology of Food and Memory, Materializing Culture (Oxford: Bloomsbury Publishing, 2020), https://doi.org/10.5040/9781350044883; Fabio Parasecoli, Gastronativism: Food, Identity Politics, and Globalization, Arts and Traditions of the Table: Perspectives on Culinary History (New York: Columbia University Press, 2022); Claude Fischler, „Food, Self and Identity”, Social Science Information 27, sz. 2 (1988. június): 275–92, https://doi.org/10.1177/053901888027002005; Mattias Strand, „Food and Trauma: Anthropologies of Memory and Postmemory”, Culture, Medicine, and Psychiatry 47, sz. 2 (2023. június): 466–94, https://doi.org/10.1007/s11013-022-09785-2; Patricia Caplan, szerk., Food, Health, and Identity (London; New York: Routledge, 1997); Mieke Bal, „Food, Form, and Visibility: Glub and the Aesthetics of Everyday Life”, Postcolonial Studies 8, sz. 1 (2005): 51–73, https://doi.org/10.1080/13688790500130149. Carole Counihan, Around the Tuscan Table: Food, Family, and Gender in Twentieth-Century Florence, Cultural Studies Anthropology (New York London: Routledge, 2004); Mary Douglas, Food in the Social Order: Studies of Food and Festivities in Three American Communities (New York: Russell Sage Foundation, 1984).
3 Roland Barthes, „Pour Une Psycho-Sociologie de l’alimentation Contemporaine”, Annales. Histoire, Sciences Sociales 16, sz. 5 (1961): 979, https://doi.org/10.3406/ahess.1961.420772.
4 Uo., 979.
5 Uo., 979–80.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave