Barzó Pál

Idegsebészet


Epidemiológia, etiológia

Az aneurizmák prevalenciája kórboncolási adatok szerint közel 2%. Elsősorban a Willis-kör ereinek elágazódásaiban alakulnak ki, 85–95%-uk a Willis-kör elülső rendszerén, az a. carotis internán vagy ágain (31%: a. cerebri anterior–a. communicans anterior, 30–37%: a. carotis interna, a. communicans posterior szöglet, 20–24%: a. cerebri media), 5–10%-uk pedig a vertebrobasilaris rendszer erein. Multiplex aneurizmákkal a betegek 10–15%-ában találkozunk. Az aneurizmák kialakulásában az érfal izomrétegének elégtelensége vagy hiánya, illetve ritkább esetekben traumás tényező is szerepet játszhat. A kockázati tényezők között kiemelt jelentőséggel bír a hypertensio, a dohányzás, az oralis fogamzásgátló, a terhesség–gyermekágy ideje. A nem vérzett aneurizmák rupturájának valószínűsége elhelyezkedéstől, mérettől függően 0,5–6% évente. A subarachnoidealis vérzés összesített előfordulása 10–13/100 000 lakos/év (Magyarországon 8,3/100 000 lakos/év). A subarachnoidealis vérzés igen súlyos lefolyású, a betegek 15%-a a helyszínen vagy a kórházi ellátás előtt meghal, a kórházba szállítás után, az első 3 nap során pedig a halálozás további 18–20%. Az első hónapban az összesített mortalitás közel 50%-os. A vérzést túlélő, de aneurizmaellátás nélküli betegek rerupturájának veszélye az első két hétben 15–20%-os. Az aneurizmaellátás mellett is kialakuló vasospasmus mortalitása 7%, és az esetek további 7%-ában okoz súlyos maradandó neurológiai deficitet. A vérzést túlélők kb. 30%-ában marad vissza súlyos maradványtünet. Az újravérzés valószínűsége az első napon 4%, majd az első két hétben naponta 1,5%, az első félévben összesen 50%, majd évente az aneurizma méretétől és elhelyezkedésétől függően kb. 3%.

Idegsebészet

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 059 902 3

Munkám során mindenkor fontosnak tartottam azt az oktatásra, képzésre vonatkozó – talán Környey által megfogalmazott – elvárást, miszerint „minden gyakorló orvosnak ismernie kell az ideggyógyászati és az idegsebészeti betegségek kezdeti, jó prognózist nyújtó alakjait, nehogy a betegek túl későn kerüljenek szakorvos kezébe”.

Az idők folyamán sajnálattal kellett azonban tapasztalnom, hogy az egymást követő tanügyi reformoknak és a specializációnak már azok a szakmák is kezdtek áldozatul esni, amelyeknek nem csupán egy-egy panasszal, tünettel vagy betegségformával, hanem az egész emberrel kellett foglalkozniuk.

Munkatársaimmal arra vállalkoztunk, hogy olyan, az orvostanhallgatók és a gyakorló orvosok munkáját is segítő könyvet állítsunk össze, amelyben ismertetésre kerülnek mindazok a neurológiai kórformák, amelyeknek gyógykezelésében az idegsebészeti ellátás indokolt vagy komolyan mérlegelendő.

Bízunk abban, hogy a könyvünkben megjelenő szemlélet, a diagnosztikai és terápiás ajánlások hasznos tanácsokként szolgálnak mind az orvosok, mind a betegek számára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/barzo-idegsebeszet//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave