Barzó Pál

Idegsebészet


A fájdalom pszichológiája

A fájdalom ,,kellemetlen szenzoros és emocionális élmény, amely összefügg aktuális vagy potenciális sérüléssel, vagy azok keretében leírható” (Merskey és Bogduk, 1994), az International Association for the Study of Pain (IASP) hivatalos definíciója szerint. Tehát a fájdalom kezelése csak holisztikus, biopszichoszociális szemléletben történhet (a legújabb trendek biopszichoszociális-spirituális szemléletet javasolnak [Andrejkovics és munkatársai, 2013]), mert ha a gyógyításban csak a szenzoros fájdalomcsillapítás dominál, a fájdalom csökkenése csupán átmeneti lesz. Ezt támogatják azok a neuroanatómiai kutatások is (Brooks és Tracey, 2005), amelyek leírják az agyi struktúráknak azt a komplex hálózatát, amely a fájdalom élményét feldolgozza (fájdalommátrix). A fájdalomingerből származó idegi impulzusok a nociceptorokon keresztül a gerincvelőn továbbhaladva jutnak el az első fontos átkapcsolási állomásig, az agytörzsig (itt főleg a nyúltvelő, a híd és a középagyi periaqueductalis szürkeállomány szerepe fontos), majd innen a thalamusba érnek, ahol kettéválnak a fájdalominformációt szállító rostok (lateralis és medialis út). A lateralis út (szomatoszenzoros területek) az inger intenzitását, lokalizációját határozza meg, míg a medialis út (insula, elülső cingularis kéreg) az emocionális reakciókért és a motiváció kialakításáért felelős, és valószínűleg ez hat ki a fájdalom kognitív feldolgozására is. Az utóbbi így modulálni is képes a szubjektív fájdalom tapasztalását a feldolgozás magasabb szintjein (Köteles, 2013). Az elülső cingularis kéreg ezen túlmenően a szociális fájdalomhoz (kirekesztettség, magány) is kötődő agyi régió, így a fizikai és a lélektani fájdalom a közös agyi terület révén kölcsönösen egymásra vetül, így lehet a fizikai fájdalom a lélek fájdalmának színpada (Császár-Nagy, 2011).

Idegsebészet

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 059 902 3

Munkám során mindenkor fontosnak tartottam azt az oktatásra, képzésre vonatkozó – talán Környey által megfogalmazott – elvárást, miszerint „minden gyakorló orvosnak ismernie kell az ideggyógyászati és az idegsebészeti betegségek kezdeti, jó prognózist nyújtó alakjait, nehogy a betegek túl későn kerüljenek szakorvos kezébe”.

Az idők folyamán sajnálattal kellett azonban tapasztalnom, hogy az egymást követő tanügyi reformoknak és a specializációnak már azok a szakmák is kezdtek áldozatul esni, amelyeknek nem csupán egy-egy panasszal, tünettel vagy betegségformával, hanem az egész emberrel kellett foglalkozniuk.

Munkatársaimmal arra vállalkoztunk, hogy olyan, az orvostanhallgatók és a gyakorló orvosok munkáját is segítő könyvet állítsunk össze, amelyben ismertetésre kerülnek mindazok a neurológiai kórformák, amelyeknek gyógykezelésében az idegsebészeti ellátás indokolt vagy komolyan mérlegelendő.

Bízunk abban, hogy a könyvünkben megjelenő szemlélet, a diagnosztikai és terápiás ajánlások hasznos tanácsokként szolgálnak mind az orvosok, mind a betegek számára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/barzo-idegsebeszet//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave