Arisztotelész

Lélekfilozófiai írások


165 Ez a nagyon rövid és önmagában nehezen értelmezhető fejezet tartalmazza az aktív és passzív észről alkotott arisztotelészi tanítást. A passzív ész (pathétikosz núsz) kifejezést megtaláljuk a fejezet utolsó mondatában, az aktív ész (poiétikosz núsz) kifejezést azonban nem. Noha „a másik fajta (ész) … mindent létrehoz” (panta poiei) kijelentésből világos, hogy aktív és passzív ellentétéről van szó, a kifejezéshasználat lazasága azt sugallja, hogy Arisztotelész ennek a témának nem tulajdonított akkora fontosságot, mint a későbbi kommentátorok. A megkülönböztetésre valószínűleg azért van szüksége, mert a gondolkodást az érzékelés analógiájára fogja föl: „Az észnek úgy kell viszonyulnia a gondolkodás tárgyaihoz, ahogy az érzékelés az érzékelés tárgyaihoz viszonyul.” (III 4, 429a17–18) Az érzékelés esetében az érzékszerv passzív, az érzettárgy pedig aktív: nem akkor érzékelünk, amikor akarunk, hanem amikor a tárgy jelen van. Ám a gondolkodás esetében „tőlünk függ, hogy valamit akkor gondoljunk el, amikor akarjuk”. (II 5, 417b20) Ezért itt az aktív és passzív princípiumot egyaránt az észen belül kell keresnünk.

Lélekfilozófiai írások

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 815 6

A Filozófiai írók Tára sorozaton belül induló Arisztotelész-összkiadás első kötete. A könyv két arisztotelészi iratot tartalmaz: A lélek (De anima) című háromkönyves művet és azt az értekezésgyűjteményt, amelyet Parva Naturalia címen tart számon a szakirodalom.

Hivatkozás: https://mersz.hu/arisztotelesz-lelekfilozofiai-irasok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave