Arisztotelész

Lélekfilozófiai írások


209 Ez a nehézség nehezen értelmezhető. A lélek III 2-ben olvasunk arról, hogy az ember érzékelés során érzékeli azt a tényt is, hogy érzékel. Ez a gondolat azonban itt nem kínál magyarázatot, mert abból, hogy érzékelem, hogy látok, nem következik, hogy a látás során látom a saját szemem, ill. hogy a látás során a szem látja önmagát. D. Ross – Alexandrosz kommentárja alapján – a következő parafrázist adja: „Ha lehetetlen, hogy valaki előtt észrevétlen maradjon, hogy akkor is tudomása van önmagáról, amikor nem érzékel, akkor a szemnek látnia kell önmagát: hiszen a szem szükségképpen lát, a föltételezett esetben pedig önmagán kívül nincs semmi más fénylő test, amit láthat”. – Ez a parafrázis a szemet az öntudattal rendelkező élőlény mintájára fogja föl. Az analógia alkalmazhatósága mellett A lélek II 1, 412b18 alapján lehet érvelni: „Ha … a szem élőlény volna, a látás volna a lelke stb.”. Végül is mindkét esetben egy föltett, de meg nem engedett analógiáról van szó.

Lélekfilozófiai írások

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 815 6

A Filozófiai írók Tára sorozaton belül induló Arisztotelész-összkiadás első kötete. A könyv két arisztotelészi iratot tartalmaz: A lélek (De anima) című háromkönyves művet és azt az értekezésgyűjteményt, amelyet Parva Naturalia címen tart számon a szakirodalom.

Hivatkozás: https://mersz.hu/arisztotelesz-lelekfilozofiai-irasok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave