Az „antik”, „antikvitás” szó mai köznyelvünkben általában a művészileg is értékes, tetszőleges korú régiségek megnevezése. Szűkebb értelemben azonban az ókornak a görög-római civilizációval térben és időben fedett részét és az azzal kapcsolatos jelenségeket jelenti. Vagyis a Földközi-tenger medencéje (a mediterrán világ, ún. mediterráneum) és az azzal határos európai és kis-ázsiai területek történetét és kultúráját a Kr. e. 2. évezred és a Kr. u. 5. század között azokban a korszakokban, amikor azokat a görög és a római civilizáció hatókörébe vonta. Míg Róma esetében tényleges katonai hódítást és politikai, strukturális terjeszkedést értünk ezalatt, addig a görögök esetében itt (Nagy Sándor egy emberöltőn át élő hódításait leszámítva) elsősorban valóban civilizációs hatásról beszélhetünk. Éppen ezért a továbbiakban „Rómá”-ról és „Római Birodalom”-ról, de nem „Görögország”-ról, hanem „görög világ”-ról beszélünk. A görögök ugyanis az újkorig sohasem alkottak egységes államot vagy birodalmat. Magukat közösen legfeljebb a barbárokkal (elsősorban perzsákkal) szemben definiálták helléneknek (a „görög” elnevezés alapja a rómaiaktól és az ő latin nyelvükből ered), de alapvetően városállam szerinti hovatartozásukat tartották identitásuk alapjának. Anyagi és szellemi kultúrájuk ugyanakkor (nyelv, társadalmi struktúrák, vallás, életmód, művészet stb.) az egyébként jól megfogható helyi sajátosságok ellenére markáns egységet mutat.