Ebben az alfejezetben sorra veszünk néhány hipotézist, amelyeket hallgatók fogalmaztak meg kutatási terveikben. Tekintettel arra, hogy hipotézisünknek empirikusan tesztelhetőnek, falszifikálhatónak kell lennie, gyakori hiba a hipotézis felállításakor, hogy nem az emberi természet vizsgálni kívánt aspektusáról teszünk állítást, hanem a használt kutatási paradigmán belül maradva, a vizsgálati módszerbe zárva tesszük ezt meg. Magára a vizsgálati tesztre vonatkozóan legfeljebb akkor fogalmazzunk meg hipotézist, ha vizsgálatunk éppen arra irányul, hogy egy pszichológiai változót vajon milyen eljárással lehet a legmegbízhatóbban mérni. Ha magáról az emberi viselkedésről, fejlődésről, képességekről vagy társas hatásokról szeretnénk következtetéseket levonni kutatásunk alapján, akkor hipotézisünket is ennek megfelelően kell megfogalmaznunk. Ha például az eltérő szocioökonómiai státuszú gyerekek percepciós képességeit vizsgáljuk, akkor akár alátámasztjuk, akár cáfoljuk azt a hipotézist, miszerint „Különbség van a két csoport teljesítménye között mindkét tesztben”, semmiféle következtetést nem tudunk levonni a két csoport perceptuális feldolgozásával vagy tanulásával kapcsolatban. Sokkal többet elárulna az emberi észlelés fejlődésének szociális aspektusáról, ha ehelyett a következő hipotézist vizsgálnánk meg: „Az alacsony szocioökonómiai státuszú gyerekek percepciója az állandó széttöredezettség-élményből kifolyólag nehezebben tudja a sok apró részletet egészleges alakokká integrálni, mint a magas szocioökonómiai státuszú, rendezett körülmények között élő gyerekek.”