É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Hegedűs Attila

Fejezetek a magyar nyelv történetéből


A nyelvemlékek

Az ómagyar kor magyar nyelvét, legalábbis annak bizonyos változatait már írott szövegek dokumentálják. A 12. század végéig tartó időszakból csak szórványemlékek maradtak fenn: idegen nyelvű, többnyire latin és görög dokumentumokban előforduló magyar szavak és kifejezések (főként személy- és helynevek). Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár A birodalom kormányzásáról címen ismert, 950-951 körül írott görög nyelvű munkája a türköknek nevezett magyarokról szólva számos magyar szót tartalmaz, például törzsnevet (Tarján, Jenő, Kér, Keszi, Nyék, Megyer, Kürtgyarmat), személynevet (Árpád, Álmos, Levedi, Tas, Taksony, Tevel, Üllő) és földrajzi nevet (Etelköz, Körös, Maros, Tisza). A hazai szórványemlékek főként adománylevelekben, alapítólevelekben, birtokösszeírásokban, bírói ítéletekben található személy- és földrajzi nevek. A földrajzi nevek gyakran közneveket, köznévi szókapcsolatokat is magukba foglalnak – mint például a tihanyi apátság alapítóleveléből (TA., 1055) ismert feheruuaru rea meneh hodu utu rea, kurtuel fa [kürtvél fa ’körtefa’], Petre zenaia hel rea [Petre szénája hely reá] kifejezéseket. Az ilyen terjedelmű kifejezések bizonyos alaktani és mondattani következtetésekre is lehetőséget adnak.

Fejezetek a magyar nyelv történetéből

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 247 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/e-gerstner-hegedus-fejezetek-a-magyar-nyelv-tortenetebol//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave