É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Hegedűs Attila

Fejezetek a magyar nyelv történetéből


A módosítószó

A módosítószók jellemzője, hogy nem épülnek be a mondat szintaktikai szerkezetébe, nem toldalékolhatók, jelentésük a beszélő szubjektív viszonyulásának jelzése. Szófajváltással keletkeznek határozószóból (ősmagyar kori: tat ~ tott ’ott’ → ’úgy’ → ’igen, valóban, bizony’, igyól ’így’ → ’bizonygató felelőszó’; ómagyar kori: bátor, alig, nyilván; középmagyar kori: igen), főmondati szerepű igéből (ősmagyar kori: talán: úgy találom, hogy … > találom… > talán ’esetleg’), főmondatbeli névszói állítmányból (ómagyar kori: bizony). Szóösszetétellel: íme, immár az ősmagyar korban, netalántán, valóbizony az ómagyar korban. A szófaj alakulásmódjának jellemzői a középmagyar és újmagyar kor folyamán sem változnak meg, de a modalitás árnyaltabb kifejezésére törekvés számos új változatot hoz létre: nyilván, tényleg, valóban, alighanem, legalábbis, feltehetőleg.

Fejezetek a magyar nyelv történetéből

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 247 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/e-gerstner-hegedus-fejezetek-a-magyar-nyelv-tortenetebol//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave