Bánréti Zoltán (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIX.

Kísérletes nyelvészet


Relevanciavezérelt osztenzív-következtetési alapú kommunikáció az embernél

Sperber és Wilson szerint (2002) a relevanciavezérelt osztenzív-következtetéses kommunikáció képessége az emberi tudatelméleti készség specializált alkalmazásaként létrejött moduláris szisztémának feleltethető meg, amely a kommunikatív ágencia és a kommunikatív cselekvések területének reprezentációjára szakosodott (Gergely–Jacob 2012). A relevanciaelmélet (Sperber–Wilson 1986; 2002) egyik központi hipotézise szerint az embernél speciális érzékenység választódott ki arra, hogy bizonyos intencionális cselekvéseket osztenzív-kommunikatív szignálokként ismerjenek fel, azaz úgy értelmezzék őket, mint amiket a cselekvő azért mutat be a recipiens számára, hogy ezzel kifejezze kommunikatív szándékát arra nézve, hogy az adott kontextusban demonstrálja informatív szándékának releváns tartalmát. Feltételezhető továbbá, hogy ennek érdekében az osztenzív kommunikációra utaló jelzések specifikus pragmatikai következtetéseket indukálnak a befogadóban, amelyek – a kommunikatív relevancia elvére támaszkodva – rekonstruálják a kommunikatív ágens referenciális és informatív szándékának tartalmát képező új és releváns információt az adott helyzetben.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIX.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 059 933 7


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Ez a kötet kísérletes nyelvészeti tanulmányokat tartalmaz, azaz olyan kutatások eredményeit ismerteti, amelyek egy tág értelemben vett „laboratóriumban" végzett kísérletek eredményein alapulnak. A kötet koncepciója szerint mind a legmodernebb technikai eszközrendszerekkel felszerelt kísérleti laboratóriumi struktúra, mind valamilyen speciális terep (óvoda, iskola, rehabilitációs intézet), mind pedig az internet, például a Facebook is szolgálhat kísérlet lefuttatásának kereteként. A nyelvészetben alkalmazott kísérletek módszertana természetesen követi a tudományos kísérletek általános paradigmáját és megőrzi annak lényeges jegyét: hogy megismételhető, objektív legyen.

Amíg számos interdiszciplináris területen, így például a neurolingvisztikában és a pszicholingvisztikában, a tudományos kísérleteket a 19. század óta alkalmazzák, addig az olyan nyelvészeti témákban, mint a nyelvtan készítése, a nyelvleírás, viszonylag újabb fejlemény a kísérletes módszertan alkalmazása. Ezt sok minden motiválta, többek között a kurrens nyelvészeti modellek, elméletek és variánsaik versengései és ennek kapcsán olyan objektív bizonyítékok keresése, amelyek csak kísérleti helyzetekben állíthatók elő.

Kötetünk tanulmányait négy tematikus egység szerint csoportosítottuk: 1. Nyelvleírási kérdések, 2. Nyelvelsajátítás, 3. A mesterségesnyelvtan-elsajátítási paradigma alkalmazásai, 4. Nyelvi zavarok.

A szerzők között nemcsak a terület jelentős ismertségű személyiségei, hanem külföldről korábban hazatért, vagy más országokban dolgozó és az itthoniakkal szoros kapcsolatokat fenntartó, sőt Magyarországon működő külföldi kutatók is megtalálhatók, példázva a magyarországi nyelvészet nemzetközi beágyazottságát. Nyolc tanulmány esetében a szerzők mellékeltek a kísérleteik hátteréhez, például az adatbázisokhoz, vagy a keretként szolgáló kutatási projekthez és kutatócsoporthoz elvezető internetes linkeket, melyeket QR-kódok formájában adunk meg. A QR-kódok okostelefonnal azonnal aktív linkekre fordíthatók.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxix//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave