A kísérlethez egy két alternatíva közötti kényszerített választáson alapuló (2AFC), mondat-kép párosítási feladatot terveztünk, melyet az IBEX szoftverkörnyezetben implementáltunk (Drummond 2010). A kísérlet nyitóképernyőjén megismertettük a résztvevőket a disztributív–kollektív többértelműséggel, valamint a versengő olvasatokat ábrázoló vizuális ingeranyagokkal, melyeket a kísérlet során a kísérleti mondatokkal kellett párosítani (1. ábra). A kísérlet ezt követően vette kezdetét. Minden mondat a versengő olvasatokat ábrázoló képpár felett jelent meg. A felkínált vizuális reprezentációk a kísérlet során soha nem tértek el, vagyis a mondatokat (függetlenül attól, hogy azok éppen cél- vagy töltelékelemek voltak-e) a résztvevők végig a fenti két kép segítségével ítélték meg. A választott QNP-k mindig kompatibilisek voltak az ábrázolt számossággal (= öt). A prezentált vizuális ingeranyagok állandóan tartásával kizártunk minden, a vizuális ingeranyag változatosságából fakadó tényezőt. A két kép sorrendje egy-egy dián belül véletlenszerű és kiegyensúlyozott volt. A kísérlet 6 gyakorló elem prezentálásával kezdődött (2 kötelezően kollektív, 2 kötelezően disztributív és 2 kétértelmű mondattal kapcsolatban vártunk olvasati ítéletet). A fő szakasz 18 célelemet, 39 szemantikailag többértelmű, de pragmatikailag a kettő közül az egyik olvasat irányába hajló töltelékelemet, illetve 17 szemantikailag egyértelmű disztributív és kollektív kontrollelemet tartalmazott, amelyek közül az elemzés során csak a célelemekre adott válaszokat vettük figyelembe. Az eltérő típusú elemeket a kísérleti szoftverkörnyezet segítségével egyénenként egyenletesen és véletlenszerűen összefésülve prezentáltuk. Az egyes mondatokat egy 1000 ms hosszúságú szünet követte, amely után a válaszadók egy tetszőleges gomb lenyomásával tudtak a következő stimulusra ugrani, és amely a reakcióidők mérése szempontjából volt lényeges. Így a résztvevők összesen 80 mondatot ítéltek meg, ami hozzávetőleg 25 percet vett igénybe.ingeranyagok állandóan tartásával kizártunk minden, a vizuális ingeranyag változatosságából fakadó tényezőt. A két kép sorrendje egy-egy dián belül véletlenszerű és kiegyensúlyozott volt. A kísérlet 6 gyakorló elem prezentálásával kezdődött (2 kötelezően kollektív, 2 kötelezően disztributív és 2 kétértelmű mondattal kapcsolatban vártunk olvasati ítéletet). A fő szakasz 18 célelemet, 39 szemantikailag többértelmű, de pragmatikailag a kettő közül az egyik olvasat irányába hajló töltelékelemet, illetve 17 szemantikailag egyértelmű disztributív és kollektív kontrollelemet tartalmazott, amelyek közül az elemzés során csak a célelemekre adott válaszokat vettük figyelembe. Az eltérő típusú elemeket a kísérleti szoftverkörnyezet segítségével egyénenként egyenletesen és véletlenszerűen összefésülve prezentáltuk. Az egyes mondatokat egy 1000 ms hosszúságú szünet követte, amely után a válaszadók egy tetszőleges gomb lenyomásával tudtak a következő stimulusra ugrani, és amely a reakcióidők mérése szempontjából volt lényeges. Így a résztvevők összesen 80 mondatot ítéltek meg, ami hozzávetőleg 25 percet vett igénybe.