Czvikovszky Tibor, Mészáros László, Toldy Andrea

A fenntartható fejlődés technológiái


Görög-római hagyaték

Általában igaz, hogy a görögök természettudományos műveltsége inkább a gondolkodás, a töprengés, a spekulatív elme hozama volt, míg a római technikai kultúrában sokkal több volt a gyakorlatiasság, a praktikus elem. De ez is csak általánosság. A görög tudós, Arkhimédész (Kr. e. 287–212), aki a mai Szicíliában, Sziraküszai-ban született, és ott is halt meg, nemcsak a matematikában és a geometriában alkotott maradandót, de őt tekinthetjük az ókori mechanika alapítójának, sőt az első ismert mérnök feltalálónak is. Alexandriában, az ókori világ kultúrközpontjában tanult, ahol valamikor a világ legnagyobb könyvtára volt. A matematika számos alapeleme Arkhimédésztől származik. Neki köszönhetjük a súlypont és a sűrűség megfogalmazását. Kiszámolta a kör területét, és így nemcsak a Π értékét, de a határozott integrál alapelemeit is definiálta. A hidraulika, a hidrosztatika alaptörvénye mellett feltalálta a csavarszivattyú alapelvét, amely ma a polimertechnika legprecízebb és legnagyobb teljesítményű fröccsöntő gépeiben és extrudereiben működik, de ez vezetett kétezer évvel Arkhimédész után a hajócsavar szabadalmazásához is. A mechanika hasonló, de feledésbe nem merülő eredménye a csigasor is.

A fenntartható fejlődés technológiái

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 400 5

Civilizációnk megjelenési formája: a technika. Egy társadalom technikai fejlettségéből, e technika elterjedtségéből, hatékonyságából, hozzáférhetőségéből megítélhető az adott társadalom jóléte, gazdasági színvonala. Azonban ez csak a külső keret. A civilizáció teljes tartalma ennél sokkal több: annak fontos vonása a kultúra, a technika feletti szellemi műveltség. Technika és kultúra – mint a „hardver” és a „szoftver” – együtt jellemzi a civilizációt.

Nyugati, keresztény civilizációnk fejlődése az első ipari forradalom óta szinte töretlen, abból a földközi-tengeri szellemi örökségből kiindulva, amit a görög, római, zsidó, keresztény kultúra gyökereiből merítettünk. Technikai vívmányainkat az egész világ igyekszik ellesni, megtanulni, átvenni, s így gazdasági eredményeinket (pl. GDP) utolérni. Technikánk, s így jólétünk fenntarthatósága, további fejlődési lehetőségünk viszont erősen kétségessé vált az induló 21. században. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a mi nyugati civilizációnk – amely számszerűleg is csak a világ egyhetedére terjed ki –, csak egy a többi (kínai, indiai, japán, arab, afrikai, dél-amerikai stb.) civilizációk között, amelyek kulturális örökségét nem becsülhetjük alá. A világ egyensúlytalansága: a „gazdagok” aránytalan pazarlása, és a „szegények” nélkülözése közötti ellentmondás nemcsak társadalmainkat osztja meg, hanem világméretű feszültségekhez vezet.

A technológiák fenntartható – így a Föld erőforrásaival és a környezettel egyensúlyban tartható – fejlődésén tehát az egész emberiség jövője múlhat. A pazarló fogyasztásnak határa kell hogy legyen. A mennyiségi fejlődés előre jelezhetően korlátozott, de a minőségi fejlődés korlátai még messze vannak. A technika szakemberei számára a szakadatlan fejlesztés és megújulás, az innováció egyre nagyobb, egyre fontosabb feladat, ha másért nem, akkor a magasabb hatékonyság, az alacsonyabb anyag- és energiafelhasználás, az újrahasznosítás, az egészséges körforgás (recycling) érdekében.

A technikatörténet tanulságaiból kiinduló és a korunk fő technológiai ágazatait áttekintő előadássorozat ezt a fejlesztési koncepciót szem előtt tartva, a mai és jövő technológiák fenntartható fejlődésébe vetett hitre alapoz.

Hivatkozás: https://mersz.hu/a-fenntarthato-fejlodes-technologiai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave