Czvikovszky Tibor, Mészáros László, Toldy Andrea

A fenntartható fejlődés technológiái


Az elektron- és atomfizika kezdetei

Szinte hihetetlen, hogy a villamosságtan és az elektrotechnika e szédítő távlatokat nyitó – mérnöki (!) – felfedezései úgy születtek meg, hogy az elektron maga még „ismeretlen” volt. Az elektront Joseph J. Thomson cambridge-i fizikaprofesszor (aki először mérnökhallgató volt) 1897-ben fedezte fel katódsugárcsővel végzett kísérleteiben. Ő volt az, aki a katódsugárcsőben – amely egészen a közelmúltig (kissé terjedelmes) TV- és számítógép-képernyőként is szolgált – ki tudta mérni ennek a negatív töltésű elemi részecskének tömegét is, töltésének mértékét is. Ezért, a katódsugár részecskejellegének leírásáért kapta a Nobel-díjat 1906-ban. Ennek óriási jelentősége volt az első atommodell megalkotásában, még akkor is, ha kezdetben az elektront vélte minden elem ősanyagának. A felfedezett részecske, amelynek tömegét a mágneses, illetve elektromos térben történő kitérüléséből számította ki, mindig ugyanakkorának mutatkozott, függetlenül a katód alapanyagától. A gond csak az volt, hogy ez a részecske közel 2000-szer kisebb tömegű volt a legkisebb tömegű elem, a hidrogén atomsúlyánál is. Mindenesetre nem véletlen, hogy J. J. Thomson tanítványai közül heten kaptak Nobel-díjat a következőkben.

A fenntartható fejlődés technológiái

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 400 5

Civilizációnk megjelenési formája: a technika. Egy társadalom technikai fejlettségéből, e technika elterjedtségéből, hatékonyságából, hozzáférhetőségéből megítélhető az adott társadalom jóléte, gazdasági színvonala. Azonban ez csak a külső keret. A civilizáció teljes tartalma ennél sokkal több: annak fontos vonása a kultúra, a technika feletti szellemi műveltség. Technika és kultúra – mint a „hardver” és a „szoftver” – együtt jellemzi a civilizációt.

Nyugati, keresztény civilizációnk fejlődése az első ipari forradalom óta szinte töretlen, abból a földközi-tengeri szellemi örökségből kiindulva, amit a görög, római, zsidó, keresztény kultúra gyökereiből merítettünk. Technikai vívmányainkat az egész világ igyekszik ellesni, megtanulni, átvenni, s így gazdasági eredményeinket (pl. GDP) utolérni. Technikánk, s így jólétünk fenntarthatósága, további fejlődési lehetőségünk viszont erősen kétségessé vált az induló 21. században. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a mi nyugati civilizációnk – amely számszerűleg is csak a világ egyhetedére terjed ki –, csak egy a többi (kínai, indiai, japán, arab, afrikai, dél-amerikai stb.) civilizációk között, amelyek kulturális örökségét nem becsülhetjük alá. A világ egyensúlytalansága: a „gazdagok” aránytalan pazarlása, és a „szegények” nélkülözése közötti ellentmondás nemcsak társadalmainkat osztja meg, hanem világméretű feszültségekhez vezet.

A technológiák fenntartható – így a Föld erőforrásaival és a környezettel egyensúlyban tartható – fejlődésén tehát az egész emberiség jövője múlhat. A pazarló fogyasztásnak határa kell hogy legyen. A mennyiségi fejlődés előre jelezhetően korlátozott, de a minőségi fejlődés korlátai még messze vannak. A technika szakemberei számára a szakadatlan fejlesztés és megújulás, az innováció egyre nagyobb, egyre fontosabb feladat, ha másért nem, akkor a magasabb hatékonyság, az alacsonyabb anyag- és energiafelhasználás, az újrahasznosítás, az egészséges körforgás (recycling) érdekében.

A technikatörténet tanulságaiból kiinduló és a korunk fő technológiai ágazatait áttekintő előadássorozat ezt a fejlesztési koncepciót szem előtt tartva, a mai és jövő technológiák fenntartható fejlődésébe vetett hitre alapoz.

Hivatkozás: https://mersz.hu/a-fenntarthato-fejlodes-technologiai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave