Üzenetet hordoz öltözködésünk, a tárgyak, amelyekkel körülvesszük magunkat otthon vagy munkahelyünkön. A stílust befolyásolja kulturális hátterünk, de a stílus maga nem feltétlenül kultúrafüggő. Azért, ha arra gondolunk, hogy egy tiroli házat milyen könnyű megkülönböztetni egy dán háztól, vagy arra, mennyire különbözik egy harsány színeket viselő floridai egy sportos eleganciával öltözködő olasztól, mégiscsak úgy tűnik, hogy a környezetnek nagy a hatása tárgyainkra is. Mint a kulturális különbségek bármely területén, kérdés, hogy öltözetünket és használati tárgyainkat idegenként mennyire kell a célkultúrához idomítanunk. A válasz nem könnyű. Ha felidézünk magunkban egy rövid híradójelenetet egy nemzetközi találkozóról, ahol a legtöbben európai ruhát viseltek, de néhányan saját hagyományos, nemritkán igen látványos öltözetüket hordták – ebben gyakran az afrikaiak járnak élen –, nyilvánvaló, hogy a sokféle öltözködés elfogadott dolog. Ugyanakkor emlékezhetünk arra is, hogy az 1990-es évek elején a feltörekvő új magyar menedzserek hány kabarétréfának lettek célpontjai színes öltönyeikkel, a zakójuk ujján hordott márkajelzéssel, sötét cipőjükhöz viselt fehér zoknijukkal. Talán itt is legpraktikusabb az arany középutat betartva arra törekedni, hogy öltözetünk és tárgyaink miatt ne legyünk feltűnőek. Kérjünk tanácsot, hogy egy-egy alkalomra milyen jellegű viselet a szokásos, nehogy olyan helyzetbe kerüljünk, mint József a bevezető fejezetben leírt grillpartin. A helyi szokásoknál gyakran még erősebbek a vallási vagy hagyományok okán bevezetett öltözködési szabályok, amelyeket ha a látogató nem tart be, nem juthat be bizonyos helyekre, sőt még az utcán is kellemetlen perceket élhet át. Ha idegenben dolgozunk, alaposan figyeljük meg, mennyire szokás személyes tárgyakkal dekorálni a munkahelyünket, mielőtt családi fotókkal kitapétáznánk a falat.