Gloviczki Zoltán

Ovidius ars poeticája

227 A XX. század elejétől mutatkozó érdeklődés elsősorban a tartalomra korlátozódott. Az első jelentős monográfus, Fränkel mint versbe szedett reáliagyűjteményt szemléltette a művet, s annak irodalmi értékeit azóta is csak egyes részletek elemzése kapcsán vetették föl a kutatók. Különösen negatívan értékeli az utókor a Fasti aulikus jellegét. Sir R. Syme lakonikus megjegyzése szerint a Fasti was not a good idea (History in Ovid. Oxford 1978. 105.) A Germanicusra áthangolt augustusi „ihlet” itt valóban minden ovidiusi játékosságot és iróniát nélkülöz. A hoc tu per terras quod in aethere Iuppiter alto / nomen habes; hominum tu pater, ille deum (2. 131–132.) kitétel, s az egész mű hangütése ilyen szempontból valóban egyértelmű. D. Feeney szellemes elemzése a mű címét is a fas est (ti. dicere) utalásból eredezteti: ’Si licet et fas est’: Ovid’ Fasti and the Problem of äee Speech under the Principare. In: A. Powell (ed.) Roman Poetry and Propaganda in the Age of Augustus. London 1992. 1–25. A mű születésének homályos kölrülményei és időpontja is alighanem a politikai színezettel áll összefüggésben. A modern monográfosok sem lépnek túl e szemléleti alapokon. A Fastit vagy elégikus megfogalmazásának technikai kérdésein vagy tartalmi vonatkozásain vagy részleteinek irodalmi jelentőségén vagy politikai szellemén át mutatják be. A Fasti-kérdésről és a szakirodalom irányairól l. legteljesebben: E. Fantham: Rewriting and rereading the Fasti: Augustus, Ovid and recent Classical scholarship. Prudentia supplementary number 1998. Sidney 57–84., illetve: C. Newlands: Mandati memores: political and poetic authority in the Fasti. The Cambridge Companion to Ovid. ed. P. Hardie. Cambridge 2002. 200–216.

Tartalomjegyzék

OVIDIUS ARS POETICÁJA
Impresszum
BEVEZETÉS
chevron_rightEGYSÉG ÉS TUDATOSSÁG OVIDIUS ÉLETMŰVÉBEN
- Problémafelvetés
- A költő alakja és egyénisége
- chevron_rightEgység a sokféleség mögött
- chevron_rightA MŰVÉSZET ÉS A MŰVÉSZ ALLEGÓRIÁI
- chevron_rightKÖLTŐ ELŐDÖK ALAKJA OVIDIUS MŰVEIBEN
  - Görög költők
  - Latin költők
- chevron_rightOVIDIUS A MŰVÉSZETRŐL ÉS A MŰVÉSZRŐL
- chevron_rightPROGRAMVERSEK ÉS VALLOMÁSOK
- chevron_rightESZTÉTIKATÖRTÉNETI VONATKOZÁSOK
- chevron_rightFÜGGELÉK
  - A Medicamina Faciei
  - Epistula Sapphus
- chevron_rightFELHASZNÁLT IRODALOM

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 455 5

Irodalom Ókortudomány

Nem kétséges, hogy Horatius és Vergilius után a leggazdagabb utóélete a magyar irodalomban, sőt a folklórban is Ovidiusnak van. Hatása később kezdődött, mint amazoké, de mindmáig tart. Ovidius költő volt, s az Augustus-kor költészetének szellemisége ellen lázadt, mert – így Gloviczki – hazugnak, művészileg hazugnak érezte az ősök szokásai, a régi egyszerűség magasztalását. Ezért lesz fontos kérdéssé költészetében az igazság, természet és művészet viszonya. Ovidius nem a kevés kiválasztotthoz akar szólni, költeményeinek megszólítottjai nem annyira az egyes, meghatározott személyek, mint általában a férfiak, nők, a plebs, sőt a vulgus. Ovidius tehát nem hanyatlást jelent, hanem új kezdést, szakítást az előző kor értékrendszerével és az azt hordozó költészettel, az azt képviselő istenalakokkal, elsősorban Apollóval, szakítást a renddel, az augustusi rendezettséggel, ahol minden egyértelmű, egy folytonosan változó világban… Gloviczki kimutatja Ovidius költészetének egységét, azt, hogy nem lehet a műveket külön-külön elemezni, nincs külön Ovidius, a szerelmes költő és Ovidius, az epikus költő vagy száműzött költő, hanem minden művében egy egységes és – kényszer szülte kitérők ellenére is – következetes költői magatartás nyilatkozik meg.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gloviczki-ovidius-ars-poeticaja//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero