Gulyás Judit

„Mert ha irunk népdalt, mért ne népmesét?”

A népmese az 1840-es évek magyar irodalmában


2 A szignó nélküli kéziratos anyagban sáfrán Györgyi azonosította az Arany Jánosné lejegyezte meséket, ezek: Ráadó és Anyicska (AaTh 313C), Az aranyhajú hercegkisasszony (AaTh 403A), A veres tehén (AaTh 511A), Gagyi gazda (AaTh 560), Dongó meg Mohácsi (AaTh 1825N).– A típusazonosítást Kovács Ágnes végezte el az Arany László népmesegyűjteményének a 20. században rögzített magyar népmeseszövegekre tett hatásáról szóló tanulmányában: Kovács Á. 1969. 192. 47. lj. Ugyanitt – Sáfrán Györgyivel konzultálva – azt is megjegyzi: „A bejegyzések és a papír minősége alapján a gyermekkézírással készült feljegyzésekkel egy időben [vagyis 1854 körül – G. J.] készültnek ítéljük ezeket a meséket is. származási helyük minden valószínűség szerint Nagyszalonta, feljegyzési helyük Nagykőrös.”

„Mert ha irunk népdalt, mért ne népmesét?”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 559 0

A kötet azt a kérdést vizsgálja, hogy a reformkori magyar kultúrában, a népköltészet és az irodalom egyre intenzívebb kölcsönhatásának időszakában milyen kísérleteket tettek az elit kultúra bizonyos képviselői arra nézvést, hogy egy addig elsősorban a szóbeliségben hagyományozódó narratív műfajt, a tündérmesét beillesszék a nemzeti irodalom műfaji rendszerébe. Az ún. népies költők egy részének az 1840-es évek közepén Petőfi által létrehozott (majd felszámolt), az irodalomtörténeti emlékezet számára érzékelhetővé tett „triumvirátusa", vagyis Petőfi Sándor, Tompa Mihály és Arany János 1845 és 1847 között, három év leforgása alatt jelentetett meg olyan elbeszélő költeményeket, amelyekhez a népmese vagy a népmonda szerzői műfajmegjelölést társították (János vitéz; Népregék, népmondák; Rózsa és Ibolya). A kötet e három mű keletkezéstörténetét és 19. századi fogadtatását próbálja meg dokumentálni. Ezen túlmenően a magyar mesekutatás történetét áttekintve a korai magyar mesekéziratok és mesekiadások kapcsán foglalkozik a népmese és az irodalmi mese viszonyáról kialakított képzetek problematikus voltával, a szóbeliség és az írásbeliség közötti médiumváltás következményeivel, valamint a textualizációs eljárások és a hitelesség kérdésének összefüggéseivel.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gulyas-mert-ha-irunk-nepdalt-miert-ne-nepmeset//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave