Gulyás Judit

„Mert ha irunk népdalt, mért ne népmesét?”

A népmese az 1840-es évek magyar irodalmában


5 Arra vonatkozólag, hogy éppen a 313-as típusú mesét ugyanazon család tagjai (apa és fia) milyen eltérően mesélhetik el, Kovács Ágnes említett ketesdi mesegyűjteménye ad jó példát. Az 1881-ben született Máté György bálint Rózsafiú és Tulipánleány, illetve fia, az 1920-as születésű ifjabb Máté György Bálint Nefelejcs királyrul címmel közzétett meséje egyáltalán nem hasonlítanak egymásra. A gazdalegény meséje egyébként, amint említettem, legalább részben Arany János műve folklorizációjának tekinthető, talán ponyvai közvetítéssel. Az 1940-es évek elején rendkívül gazdag és élő mesetradícióval rendelkező ketesdi közösségben emellett a cigány Lingurár Tódortól is lejegyzésre került ugyanennek a mesetípusnak egy variánsa (A sárkány szolgája). Kovács Á. 2005. 118–129, 150–154, 319–326.

„Mert ha irunk népdalt, mért ne népmesét?”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 559 0

A kötet azt a kérdést vizsgálja, hogy a reformkori magyar kultúrában, a népköltészet és az irodalom egyre intenzívebb kölcsönhatásának időszakában milyen kísérleteket tettek az elit kultúra bizonyos képviselői arra nézvést, hogy egy addig elsősorban a szóbeliségben hagyományozódó narratív műfajt, a tündérmesét beillesszék a nemzeti irodalom műfaji rendszerébe. Az ún. népies költők egy részének az 1840-es évek közepén Petőfi által létrehozott (majd felszámolt), az irodalomtörténeti emlékezet számára érzékelhetővé tett „triumvirátusa", vagyis Petőfi Sándor, Tompa Mihály és Arany János 1845 és 1847 között, három év leforgása alatt jelentetett meg olyan elbeszélő költeményeket, amelyekhez a népmese vagy a népmonda szerzői műfajmegjelölést társították (János vitéz; Népregék, népmondák; Rózsa és Ibolya). A kötet e három mű keletkezéstörténetét és 19. századi fogadtatását próbálja meg dokumentálni. Ezen túlmenően a magyar mesekutatás történetét áttekintve a korai magyar mesekéziratok és mesekiadások kapcsán foglalkozik a népmese és az irodalmi mese viszonyáról kialakított képzetek problematikus voltával, a szóbeliség és az írásbeliség közötti médiumváltás következményeivel, valamint a textualizációs eljárások és a hitelesség kérdésének összefüggéseivel.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gulyas-mert-ha-irunk-nepdalt-miert-ne-nepmeset//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave