Gulyás Judit

„Mert ha irunk népdalt, mért ne népmesét?”

A népmese az 1840-es évek magyar irodalmában

4 Óváry Z. é. n. 46–55. Óváry Zoltán Szendrey Zsigmond szívességéből kapta meg az akkor még kiadatlan mese kéziratát disszertációjához. Óváry Zoltán Rózsa és Ibolya. Arany János verses népmeséje című tanulmánya az 1923/1924-es Ethnographiában jelent meg, az alábbi szerkesztői jegyzet kíséretében: „Cikkünk vázlatos kivonata a szerző hasonló című doktori értekezésének, melyet a budapesti Pázmány-egyetem bölcsészeti kara elfogadott. A terjedelmes dolgozatból itt a népköltészetet közelebbről érdeklő rész van összevontan közölve.” A doktori disszertáció jelenleg az ELTE BTK Kari Könyvtárában található, a Rózsa és Ibolya, Arany János verses meséje című doktori értekezés jelzete: It 731. A disszertáción évszám nem szerepel, de egyéb utalások alapján óváry 1922 körül nyújthatta be értekezését, ekkor a miskolci református leánygimnázium tanára volt. A bevezetés szerint munkája elkészítése során Négyesy László, Császár Elemér, Tolnai Vilmos, Berze Nagy János, Solymossy Sándor, Gálos Rezső és Szendrey Zsigmond tanácsait is hasznosította. A 160 lap terjedelmű disszertáció fejezetei (zárójelben a fejezetek oldalszámai): 1. A Rózsa és Ibolya keletkezése (3–6.), 2. A Rózsa és Ibolya megjelenése és fogadtatása. Kritikái (7–22.), 3. A Rózsa és Ibolya kiadásai. A Pesti Divatlapban megjelent első dolgozat és az 1867-iki kiadás összehasonlítása (23–33.), 4. A költemény meséje (36–37.), 5. A Rózsa és Ibolya forrása (38–108), 6. A János vitéz és a Rózsa és Ibolya (108–118.), 7. A Rózsa és Ibolya esztétikai fejtegetése (119–141.), 8. A Rózsa és Ibolya verselése (142–150.), 9. Arany Rózsa és Ibolyája a ponyván (151–155.), 10. Arany Rózsa és Ibolyája a nép ajkán (156–162.), 11. Irodalom (163–164.) Az Ethnographiában megjelent tanulmány egyébként kitűnő szerkesztői munkára vall, a disszertáció minden folklorisztikailag jelentősebb megállapítása belekerült, ugyanakkor jóval koherensebb, informatívabb módon, mint a gépiratos változatban.

„Mert ha irunk népdalt, mért ne népmesét?”

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 559 0

Néprajz

A kötet azt a kérdést vizsgálja, hogy a reformkori magyar kultúrában, a népköltészet és az irodalom egyre intenzívebb kölcsönhatásának időszakában milyen kísérleteket tettek az elit kultúra bizonyos képviselői arra nézvést, hogy egy addig elsősorban a szóbeliségben hagyományozódó narratív műfajt, a tündérmesét beillesszék a nemzeti irodalom műfaji rendszerébe. Az ún. népies költők egy részének az 1840-es évek közepén Petőfi által létrehozott (majd felszámolt), az irodalomtörténeti emlékezet számára érzékelhetővé tett „triumvirátusa", vagyis Petőfi Sándor, Tompa Mihály és Arany János 1845 és 1847 között, három év leforgása alatt jelentetett meg olyan elbeszélő költeményeket, amelyekhez a népmese vagy a népmonda szerzői műfajmegjelölést társították (János vitéz; Népregék, népmondák; Rózsa és Ibolya). A kötet e három mű keletkezéstörténetét és 19. századi fogadtatását próbálja meg dokumentálni. Ezen túlmenően a magyar mesekutatás történetét áttekintve a korai magyar mesekéziratok és mesekiadások kapcsán foglalkozik a népmese és az irodalmi mese viszonyáról kialakított képzetek problematikus voltával, a szóbeliség és az írásbeliség közötti médiumváltás következményeivel, valamint a textualizációs eljárások és a hitelesség kérdésének összefüggéseivel.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gulyas-mert-ha-irunk-nepdalt-miert-ne-nepmeset//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero