Napjainkban a szakképzés gyorsan változó szerepének és intézményrendszerének keretei között a felnőttoktatás és -képzés fogalmi definíciói még kiforratlanok, értelmezésük gyakran ellentmondásos, használatuk még szakmai körökben sem egyértelmű. A fogalmak eltérő értelmezése a szakmai kommunikáción túl hátráltatja e területen a kutatási tevékenységet, így a szakképzési irányelvek kidolgozásának nehezítő tényezője. A tanulmány áttekinti a szakképzés nemzetközi világában használt főbb definícióikat, a szakképzés dimenzióit és funkcióit, ezzel kíván hozzájárulni egy több szempontnak megfelelő, átfogó szakképzési koncepció kidolgozásához. Ezek a szempontok episztemológiai (a tacit tudás értelmezése), pedagógiai (a tapasztalati tanulás kérdésköre) illetve szocio-ökonómiai jellegűek, de a dolgozat kitekint a felnőttkori tanulás formális illetve nem formális útjaira is, figyelembe véve, hogy a tanulás iskolai vagy munkaalapú megközelítése mind-mind nagy jelentőséggel bír a szakképzés rendszerszintű megközelítésekor, a jelenségek értelmezésekor. Ez a megközelítés igaz az oktatási rendszer minden szintjén, az alapoktatástól az egyetemig, fókuszálva a gyakorlatiasság (gyakorlatközpontúság), a műszaki- és mérnöki tudományok, és egyre inkább más foglalkozási területek felé. A sokszempontú megközelítés azonos célt szolgál: a szakképzés, a szakmatanulás professzionális szintre emelését.