Az egészségkockázati magatartás különleges helyet foglal el az egészségiállapot-indikátorok között. Leggyakrabban a káros szenvedélyekre gondolunk, de mint passzív magatartásformák, hasonlóképpen káros az is, ha nem fordítunk elég figyelmet táplálkozásunkra, vagy nem végzünk rendszeresen fizikai aktivitást. A káros szenvedélyek ugyanakkor mégis az egészségkockázati magatartás legfontosabb elemei, hiszen addiktív, azaz függőséget okozó viselkedésről van szó, amelyek adaptációs zavarok is egyben. Rövid távon, részben biokémiai, részben tanult pszichikai mechanizmusok útján, kedvező hatást idéznek elő, segítenek a stresszoldásban, megnyugtatnak, oldják a szorongást. Csakhogy viselkedési addikciót idéznek elő, azaz csökkentik a viselkedés kontrollját, aminek hatására hosszú távon rontják az egyén adaptációs kapacitásának hatékonyságát. Az adaptáció folyamatával ezért kétirányú kapcsolat igazolható. Egyrészt az adaptációs kapacitás kimerülésével előtérbe kerülnek az inadaptív, azaz nem hatékony konfliktusmegoldó (coping) módok, mint amilyenek a káros szenvedélyek is. Másrészt e szerek hosszú távon tovább rontják az adaptációs hatékonyságot, éppen a viselkedéskontroll csökkenése következtében.