Természetesen más képet mutatnak a nyelvjárások és a kisebb helyi nyelvek, közöttük a nemrég kutatott és feldolgozott Mura menti horvát nyelvjárás, amelyet a Dunántúl délnyugati részén, elsősorban a Zala megyei Murakeresztúr, Molnári és Tótszerdahely községekben és környékükön beszélnek. A többségi magyar nyelv hatása legfőképpen két irányban mutatkozik meg: egyfelől magyar szavakat vesznek át, és kísérelnek meg adaptálni azoknak a fogalmaknak a megnevezésére, amelyek az egykori Jugoszláviában, de a mai Horvátországban és Szerbiában is ismeretlenek, mint pl. maszek, maszekol, másfelől a szókölcsönzések oka a minden nyelvben érvényesülő törekvés a gazdaságosságra (rövidségre és tömörségre). A maszek (’magánszektor’) fogalom ismeretlen volt Jugoszláviában, mivel náluk nem zajlott (sokszor erőszakos) kollektivizálás. Ezt a „magyar” szót csak körülírással lehet megmagyarázni, egyszavas jelentését megadni képtelenség. Ha bámely szótár ’időn túl dolgozó’ jelentéssel értelmezi, ez az értelmezés messze nem fedi a szó szerteágazó jelentését, azt ti., hogy a maszek munkában a keresetkiegészítés játszott döntő szerepet; maszekolni hivatalos munkaidőben éppúgy lehetett, mint munkaidőn túl a munkahelyen. Átvették tehát a masek alakot, s belőle megalkották a masekerati ’maszekol’ igét, amely valóban űrt töltött (és tölt) be ennek a nyelvjárásnak a szókincsében. Másik érdekes példa a magyar óvoda és óvodás átvétele ovuda, ovudaš alakban, az átvevő nyelvhez csak a legszükségesebb mértékben igazítva, sőt ha kislányról van szó, saját nyelvi képzővel ellátott ovudašica alakban is. Bár az irodalmi és a köznyelvben rendelkezésre áll a német Kindergarten mintájára keletkezett dječji vrtić ’gyermekkert’ (vö. még orosz дeтcкий caд), amely az anyaországi hivatalos nyelvhasználat szava is, ám ebből ’óvodás’ jelentésű szó csak körülírással adható vissza: polaznik dječjeg vrtića ’az óvoda látogatója’. Az átvett magyar szó nemcsak rövidebb, képzésre alkalmasabb, de mondatbeli használata is egyszerűbb, mint az anyanyelvi birtokos szerkezeté.