MeRSZ online
okoskönyvtár
Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.
Strukturális magyar nyelvtan 3.
A morfológiai modell: Szétosztott Morfológia
Tartalomjegyzék
- STRUKTURÁLIS MAGYAR NYELVTAN – MORFOLÓGIA
- Impresszum
- Előszó
- 1. A morfológia
- 2. Szavak, szófajok, toldalékok
- 3. A szóképzés
- 4. Morfoszintaktikailag semleges képzések
- 5. A műveltetés
- 5.1. Általános értelmezési és terminológiai problémák
- 5.2. Sajátos igecsoportok a magyarban
- 5.3. A műveltető képzők lexikai tételeiről
- 5.4. A műveltető képzés határai a magyarban
- 5.4.1. A műveltető képzésből kizárt igecsoportok
- 5.4.2. A „mediális párok” értelmezése
- 5.5. A műveltető igék vonzatkerete
- 5.6. Szakirodalmi hivatkozások
- 6. Az ige argumentumszerkezetét megőrző főnévképzés
- 6.1. Az -Ás képzős főnevek morfoszintaxisa
- 6.1.1. A deverbális főnevek típusai
- 6.1.2. A különböző jelentésű -Ás képzős alakok létrehozása
- 6.1.3. Az igetípusok és az -Ás viszonya
- 6.1.3.1. {∅}
- 6.1.3.2. {ágens}
- 6.1.3.3. {patiens}
- 6.1.3.4. {ágens, patiens}
- 6.1.3.5. {ágensi, patiensi}
- 6.1.3.6. {experiens, jellemzett}
- 6.1.3.7. {ágens / patiens, direkcionális}, {ágens / patiens, kezdőpont}
- 6.1.3.8. {jellemzett, lokális}
- 6.1.3.9. {ágens, patiens, direkcionális}
- 6.1.3.10. {experiens, propozicionális}
- 6.1.3.1. {∅}
- 6.1.4. Az -Ás képző morfoszintaktikai viselkedése
- 6.1.5. A birtokos személyrag morfoszintaxisa
- 6.1.6. Összegzés
- 6.2. Az -Ó képzős főnevek
- 6.2.1. A cselekvőt jelölő -Ó főnevek
- 6.2.2. A cselekvés eszközét jelölő -Ó főnevek
- 6.2.3. A cselekvés helyét jelölő -Ó főnevek
- 6.2.4. Az ’egyszerű esemény’ jelentésű -Ó főnevek
- 6.2.5. Az -Ó főnévképző produktivitása
- 6.2.6. Az -Ó főnévképző morfoszintaktikai jellemzése
- 6.2.7. Homonim főnévképző vagy szófajváltás?
- 6.2.8. Az -Ó főnévképző különböző használatai közötti összefüggésekről
- 6.2.9. Összegzés
- 6.2.1. A cselekvőt jelölő -Ó főnevek
- 6.3. Szakirodalmi hivatkozások
- 6.1. Az -Ás képzős főnevek morfoszintaxisa
- 7. A melléknévi és határozói igenévképzők
- 7.1. Az -Ó és a -(V)(t)t igenévképzők
- 7.1.1. Egy alternatív megközelítés
- 7.1.2. Aspektus és relatív időviszonyítás
- 7.1.3. A morfoszintaktikai szabályok kifejtése
- 7.1.4. Egy másik lehetséges megközelítésről
- 7.1.5. A -(V)(t)t újságnyelvi használata
- 7.1.6. A -(V)(t)t képzős igenév kivételes viselkedése
- 7.1.7. Melléknevek konverzióval való képzése -Ó igenevekből
- 7.1.8. Melléknevek konverzióval való képzése -(V)(t)t igenevekből
- 7.1.1. Egy alternatív megközelítés
- 7.2. Az -AndÓ melléknévi igenévképző
- 7.3. A -vA határozói igenévképző
- 7.4. Összegzés
- 7.5. Szakirodalmi hivatkozások
- 7.1. Az -Ó és a -(V)(t)t igenévképzők
- 8. Az igekötők
- 8.1. Az igekötős igék létrehozása
- 8.2. Az igekötők szófaji besorolása
- 8.3. Az igekötők szemantikai szerkezete
- 8.4. Az akcióminőség
- 8.5. A magyar igekötőállomány
- 8.6. Igekötők kapcsolódási mintái
- 8.7. Összefoglalás
- 8.8. Szakirodalmi hivatkozások
- 8.1. Az igekötős igék létrehozása
- 9. A szóösszetétel
- 10. A ragozás
- 11. Zárójelezési paradoxonok
- 12. Az inflexiós jelenségek szintaktikai háttere
- 12.1. Bevezetés
- 12.2. A főnévi szerkezetek és a főnévi toldalékolás
- 12.3. A mondatok funkcionális szerkezete és az igei inflexiós toldalékok
- 12.4. Az alanyi és tárgyas ragozás szintaktikai háttere
- 12.5. Összefoglalás
- 12.6. Szakirodalmi hivatkozások
- 13. Morfofonológiai jelenségek
- 13.1. Morfológiai bevezető
- 13.1.1. Szám/személyjelölők
- 13.1.2. Igei idő/módjelölők
- 13.1.3. Többes-, birtokos-, birtok- és esetjelölők
- 13.1.4. Képzők
- 13.1.4.1. Ige → ige képzők
- 13.1.4.2. Névszó → ige képzők
- 13.1.4.3. Igenévképzők
- 13.1.4.4. Ige → főnév képzők
- 13.1.4.5. Ige → melléknév képzők
- 13.1.4.6. Főnév → melléknév képzők
- 13.1.4.7. Melléknév → melléknév képzők
- 13.1.4.8. Melléknév → határozó képzők
- 13.1.4.9. Főnév → határozó képzők
- 13.1.4.10. Főnév → főnév képzők
- 13.1.5. Tő- és toldalékváltakozások
- 13.1.1. Szám/személyjelölők
- 13.2. A magánhangzó-harmónia
- 13.3. Hangkivetés
- 13.4. Rövidülés
- 13.5. A v-tövek
- 13.6. A tővégi nyílt magánhangzó nyúlása
- 13.7. Szakirodalmi hivatkozások
- 13.1. Morfológiai bevezető
- Függelék
- A magyar morfológia pszicholingvisztikai aspektusai
- 1. A morfológia helye a pszicholingvisztikai kutatásban
- 2. Az alaktani feldolgozás
- 3. Elsajátítás
- 4. A téri kifejezések elsajátítása és használata: egy fejezet a morfoszemantikából
- 5. Alaktan és patológia
- 1. A morfológia helye a pszicholingvisztikai kutatásban
- A magyar morfológia számítógépes kezelése
- Irodalomjegyzék
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Online megjelenés éve: 2018
ISBN: 978 963 454 053 3
A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki. A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek. A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.
A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.
Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
