Imrényi András

A magyar mondat viszonyhálózati modellje

A megközelítés bemutatása

Mint Mel’čuk (1988: 13) írja, „két, homlokegyenest különböző módszer áll rendelkezésre a természetes nyelvek szintaktikai szerkezetének ábrázolására: a függőségi ágrajz és az összetevős szerkezet. Természetesen a kettő kombinációi is lehetségesek, amelyek valamely ponton kompromisszumot kötnek közöttük, de teljesen különálló harmadik lehetőség nincsen”.3 Ugyanő korábban megjegyzi azt is, hogy „a mondatszerkezet függőségi viszonyokkal való ábrázolása évszázadok óta bevett gyakorlata a hagyományos nyelvészeknek, különösen Európában, főként a klasszika-filológia és a szlavisztika területén. A módszer népszerűsége Lucien Tesnière ragyogó munkájával tetőzött be (Tesnière 1959), amely megalapozta az összes további idevágó felfedezést, és amelyet – rendkívül sajnálatos módon – jelenleg szinte teljesen figyelmen kívül hagy a szintaktikai kutatás fő áramlata” (i. m. 3).4

A magyar mondat viszonyhálózati modellje

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 425 8

Nyelvészet

A kötet célja annak megmutatása, hogy a hagyományos mondatábrázolásban tükröződő viszonyhálózati szemlélet megtartásával is lehetséges érdemi lépéseket tenni a szórend értelmezése felé. E lehetőség abból fakad, hogy a kifejezések disztribúciójáról nemcsak összetevős szerkezeti elemzéssel adhatunk számot, hanem úgy is, ha elhelyezkedésüket egymáshoz képest határozzuk meg, s a szórendet az elemi egységek közötti viszonyok mint forma-jelentés párok jelölői oldalához kötjük. A dolgozat fő megállapítása az, hogy a magyar mondat szerkezeti elemzésében a döntően alaktani eszközökkel jelölt mondatrészviszonyok (alany, tárgy stb.) mellett szükség van a hálózat olyan egyéb dimenzióit alkotó jelentésviszonyok feltárására is, amelyek jelölésében a szórend és a prozódia játszik kulcsszerepet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/a-magyar-mondat-viszonyhalozati-modellje//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero