Paul Watzlawick és munkatársai a kaliforniai Palo Altóban az emberi kommunikáció öt alaptulajdonságát (axiómáját) határozták meg, melyeket később német nyelvterületen D. Baacke bielefeldi kommunikációkutató 11 axiómára módosított (in: Winkel, 1977). Watzlawick, Beavin, Jackson által megfogalmazott első axióma, mely szerint „lehetetlen nem kommunikálni”, rengeteg vitát váltott ki a kommunikációkutatók között. Eszerint a cselekvés vagy nem cselekvés (lásd lentebb), szavak és hallgatás, gesztusok vagy pillantások mind közölnek valamit, tehát állandóan kommunikálunk. A későbbiekben Beavin, Watzlawick társszerzője a Pragmatics of Human Communication című munkában, elismeri, hogy nem minden nonverbális viselkedés minősül kommunikációnak, és a nonverbális viselkedést inkább informatívnak, mint kommunikatívnak írná le. Beavin korábbi elképzeléseiket is felülbírálta a verbális és nonverbális csatornák különböző információhordozását illetően, és később úgy gondolta, hogy egy teljes üzenetmodellt kellene elfogadni, amely a verbális és nonverbális közlésmódokat egységbe rendezetten mutatná, és gyakran egymással felcserélhető módon kezelné. Mégis a bielefeldi kommunikációkutatók elfogadják a Watzlawickék által megfogalmazott axiómákat, sőt 11-re bővítik, melyeket csak röviden ismertetek, mivel úgy gondoljuk, hogy ezek a kommunikációelméleti viták nem képezik szervesen e könyv tárgyát.