Viktor E. Frankl, a logoterápia és egzisztenciaanalízis híres bécsi elméletalkotója, az emberi és az emberfeletti, vagyis az isteni dimenzió kapcsolatának arányát az aranymetszéshez hasonlítja. Mint láthattuk, az aranymetszésben a kisebbik rész úgy viszonyul a nagyobbikhoz, mint a nagyobbik rész az őt meghaladóhoz. Ez a hierarchia felfelé és lefelé egyaránt érvényes. Frankl szerint az ember és az állat közötti különbség analóg az isten és az ember közötti aránnyal: „... az emberi világ sem viszonyul másként a túlvilághoz, mint az állati környezet az emberi világhoz. És ez azt jelenti: éppoly kevéssé lenne képes az állat saját környezetéből az embert és annak világát megérteni, mint amilyen kevéssé lehetséges, hogy az ember bepillantson a túlvilágba” (Frankl, 1996, 74). Hermész azonban a kozmoszt, mint emberfeletti létezőt Isten és az ember közé helyezi. így a létezők nagy csoportja vele is kiegészül. Az aranymetszés szerinti arány alapvető hierarchiatörvény, így feltételezhetően minden szinten megnyilvánul, tehát (alulról felfelé haladva): az élettelen – növény – állat – ember – kozmosz – és Isten holonja között egyaránt. Valódi autonómia pedig csak a rendszer legfelső szintjén lehetséges.