A készségmegőrző, készségfejlesztő programok keretében külön vonulatot képviselnek azok a célzott programok, amelyek fókuszában a kognitív funkciók állnak. Mimura és Komatsu áttekintő tanulmányában e vonulat megjelölésére a nemzetközi demencia-szakirodalomban egyre elterjedtebb kognitív rehabilitáció fogalmát használja (Clare-Woods, 2001; Mimura-Komatsu, 2007). A rehabilitáció a károsodást szenvedett egyén fizikai, pszichológiai és szociális funkcióinak lehető legmagasabb szintű helyreállítását jelenti. Ezen belül a kognitív rehabilitáció a kognitív funkciók helyreállítására, javítására irányul. A kognitív rehabilitáció eredetileg az agyi traumát vagy a kognitív működést károsító agyi katasztrófákat (például a stroke-ot) kísérő nehézségek felszámolására törekedett, és csak az utóbbi időben jelenik meg a krónikus, progresszív agyi történések – így a demencia – kapcsán felmerülő kognitív nehézségek csökkentésében. A demencia progresszív természetéből fakadóan csak bizonyos határok között beszélhetünk rehabilitációról: a kognitív funkciók helyreállítása korlátozott, ehelyett inkább a funkciók megerősítését és a romlás ütemének lassítását szolgáló beavatkozásról beszélhetünk. A kognitív rehabilitáció komplex tevékenység a támogató hátterek mobilizálásával és a környezeti feltételek alakításával (lásd a segítő környezet habilitatív szerepét az előző fejezetben). Mimura és Komatsu a kognitív rehabilitáció tágabb programján belül kiemeli a kognitív tréningek jelentőségét a demenciával küzdők segítésében. A kognitív tréning csoportos vagy egyéni formában nyújtott célzott készségmegerősítő, készségfejlesztő programként szerveződik. Az ilyen programok jelentős része a szellemi működés preventív jellegű „karbantartását” szolgálja időseknek szervezett klubprogramok keretében, vagy pedig enyhe, mérsékelt mentális romlás esetén a képességek megőrzésére, a kognitív romlás lassítására irányulnak. A legelterjedtebbek az emlékezeti romlással kapcsolatos memóriatréningek, memóriafejlesztő játékok. Több népszerű gyűjtemény ismert, ilyen például Harry Lorayne és Jerry Lucas Memóriakönyve, amelyből több mint 2 millió példány fogyott el az Egyesült Államokban (Lorayne-Lucas, 1974). A demenciával küzdők számára kialakított memóriatréning módszertani kimunkálásában Wilson és Moffat játszott kiemelkedő szerepet (Wilson-Moffat, 1992). A hazai gyakorlatban egy francia szakember, Lilian Israel módszerét adaptálták (Israel 1988; Baranyai 1999, 2002).