Leech et al. (2009) szerint az úgynevezett „félmodálisok”, mint például a have to vagy need to elterjedése, szemben például a must módbeli segédigével a kollokvializációra utal, amelyet az általuk vizsgált írott és beszélt nyelvi korpuszokban egyaránt felfedezni vélnek. A have to és a have got to egyre intenzívebb megjelenését részletesen is kifejtik (i. h.). Ezen szerkezeteket általában külső kényszer hatására végbemenő cselekvés kifejezésére használjuk. Például az I have to work from eight o’clock [’nyolctól dolgoznom kell’] esetében nem a beszélő saját elhatározásából kell dolgoznia nyolctól, hanem mert a munkaköre ezt kívánja meg (vö. Quirk et al. 1985). Ezzel szemben az általuk vizsgált adatok azt mutatják, hogy a have to és a have got to egy új jelentést is képviselnek, mégpedig a szükségességet is kifejezik. Így például az „it had to be Maria leaving” (Leech et al. 2009: 109, eredeti kiemelés) esetében a had to szerkezet bizonyosságot fejez ki, amely szokványosan a must módbeli segédigével lehetséges. Leech et al. (2009: 114) ezt a demokratizáció jelenségének tudják be, ugyanis a must módbeli segédigével összehasonlítva a have to kevésbé utal autoritásra. Donald Trump beszédeire is jellemző a have to gyakoribb használata, így az összes beszédben a have to 105-ször, a have got to 22-szer fordult elő, ezzel szemben a must 69-szer jelenik meg. Az adatokban azonban előfordulhatnak olyan szerkezetek, amelyek esetében a must és a have to nem felcserélhető, így a we will never have to use the kind of power példában az angol nyelv szabályainak megfelelően nem kerülhetne must a mondatba, mivel két modális, jelen esetben a will és a must nem helyezkedhetnek el egymás mellett. Azonban ezeket a példákat az adatokból eltávolítva is nagyobb arányban, 86 példával fordul elő a have to, míg a have got to változatlan számú marad.