Fóris Ágota, Bölcskei Andrea, Heltai János Imre (szerk.)

Nyelv, kultúra, identitás IV. Szociolingvisztika, névtan, nyelvtörténet


A börtönszleng és az apellativizáció

2.1. A szlenget sokáig a köznyelvitől eltérő szókincsként vizsgálták, újabban azonban jellemzőbb egyfajta nyelvi viselkedésmódként való megközelítése. Kis Tamás szerint (2007) a szleng olyan nyelvváltozat (csoportnyelv, bizonyos értelemben szociolektus), mely kis létszámú, sok időt együtt töltő, azonos foglalkozású vagy érdeklődési körű csoportokban születik, erősíti az összetartozás érzését, és elkülöníti az adott közösséget a többitől. Funkciója szerinte a nagyobb közösségeken belül létrejövő kiscsoportok (koalíciók) identitásának jelzése, s emiatt az ember társas tulajdonságaiból magyarázható nyelvi univerzálé, amely minden nyelvben és a nyelveknek minden korszakában megtalálható (vö. Sarhemaa–Takács 2018: 212).

Nyelv, kultúra, identitás IV. Szociolingvisztika, névtan, nyelvtörténet

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 538 5

A tanulmánykötet a XXVII. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszuson elhangzott előadások írott, lektorált változatát tartalmazza a „nyelv, kultúra, identitás” témaköréhez kapcsolódva; egyúttal betekintést nyújt az alkalmazott nyelvészet legújabb kutatási eredményeibe. A könyvben a szociolingvisztika és nyelvhasználat, az alkalmazott névtan és az alkalmazott nyelvtörténet területére eső tanulmányok olvashatók.

Hivatkozás: https://mersz.hu/nyelv-kultura-identitas-4-szociolingvisztika-nevtan-nyelvtortenet//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave