A nyelvtanulók törekednek a tanult nyelven minél inkább a célnyelvnek, a célnyelvi kultúrának megfelelő megnyilatkozással élni. Mindeközben a nyelvtanulói produktumokat vizsgálva megfigyelhető, hogy nehézséget okoz számukra elszakadni anyanyelvüktől, az anyanyelvi kultúrától (l. még Beebe et al. 1990: 60, és Barro et al. 1993: 56, idézi Kecskes 2006: 223, valamint koreai anyanyelvűek magyar nyelven történő üdvözlésének vizsgálata: Sitkei 2018b), vagyis a nyelvtanuló sok esetben az anyanyelvéből fordít – a célnyelvi jellegzetességeket kevésbé figyelembe véve. Ekkor negatív anyanyelvi transzfert feltételezhetünk a megfigyelések háttereként (Beebe et al. 1990), amely különböző nyelvi szinteken (lexikai, [morfo]szintaktikai és pragmatikai) jelenhet meg a nyelvtanulói produktumban (Szili 2000, Sitkei 2017). Mivel a tanuló ragaszkodik az anyanyelvi kultúrájához, azt tükröző köztesnyelvi produktuma eltávolodik a célnyelvi beszélő által az adott szituációban alkalmazott nyelvi formától. A jelen vizsgálat során a pragmatikai (l. például Szili 2004), illetve azon belül az interkulturális pragmatikai kutatások (l. például Bándli–Maróti 2003) keretén belül vetem össze a nyelvtanulói produktumokat mind az anya-, mind a célnyelvi változatokkal (a nyelvtanulói, az anya- és a célnyelvi hármas összevetés gondolata Selinker [1972]-től származik). Kutatási célom annak megfigyelése, hogy – elsősorban a szemantikai-pragmatikai formulák terén – milyen mértékben ragaszkodnak a nyelvtanulók az anyanyelvi kultúrájukhoz köztesnyelvi produktumukban.