É. Kiss Katalin (szerk.)

Magyar generatív történeti mondattan


Variáció az ómagyarban

Az ómagyar szövegekben több névutói elem a birtokos szerkezetre jellemző variációt mutat, azaz megjelenhetnek jelöletlen birtokossal (vonzattal) – mint az általános a névutók esetében –, de megjelenhetnek dativusi vonzattal és birtokoltságjelet viselve is. Az első hosszabb nyelvemlékeket vizsgálva – ahol már elegendő adatot találunk, hogy következtetéseket vonhassunk le – a két alak, úgy tűnik, szabad váltakozásban áll egymással. Akár egy szövegen belül is megjelenhet ugyanaz az elem mindkét szerkezetben. Erre látunk példákat alább a Jókai-kódexben megjelenő adatokkal.

Magyar generatív történeti mondattan

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 768 5

A Magyar generatív történeti mondattan nyelvünk mondatszerkezetének és szintagmaszerkezetének változásait elemzi, a változások mozgatórugóit is bemutatva. A magyar nyelv történetének a könyvben behatóan vizsgált korszaka az összefüggő nyelvemlékek megjelenésétől, a 12. század végétől a 16. század végéig tartó időszak, de a vizsgálatok gyakran az ezt megelőző és az ezt követő időszakokra is átnyúlnak. Az elemzések tárgya az ugor alapnyelvből örökölt SOV mondatszerkezet SVO szerkezetté alakulása, a tagadó és kérdő mondatok megváltozása, az összetett igeidők kialakulása, majd eltűnése, a módhasználat átalakulása, a főnévi és a névutós kifejezések belső szerkezetének változásai, továbbá az igenévi alárendelés lehetőségeinek, eszközeinek szűkülése és a véges alárendelés térnyerése, típusainak és eszközeinek gazdagodása. A vizsgálatok elméleti hátterét a generatív nyelvelmélet diakróniafelfogása adja; az elemzések a nyelvi változások univerzális sajátságainak felmutatására is törekszenek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/e-magyar-generativ-torteneti-mondattan//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave