Pléh Csaba, Lukács Ágnes (szerk.)

Pszicholingvisztika


Morfológiai fejlődés

A gazdag morfológiával rendelkező nyelvekben a morfémahasználat a nyelvelsajátítás során viszonylag korán megjelenik, és az eddigi eredmények szerint a morfológiai jelölést könnyebb megtanulni, mint a nyelvtani funkciók jelölésének elosztottabb módjait (vagyis a szintaxist; Bates–MacWhinney 1989; Slobin 1982). Ennek a jelenségnek az egyik első leírásában Slobin (1982) arról számol be, hogy azok a gyerekek, akiknek az anyanyelve az ágens–páciens viszonyokat esetjelöléssel fejezi ki, hamarabb megértik a cselekvő–elszenvedő funkciókat a nyelvben, mint azok, akiknek az anyanyelvében a szórend tölti be ugyanezt a szerepet. Slobin ezt a ragok mint „lokális jelzések” jelentőségének tulajdonítja: egy főnévhez kapcsolódó esetragot könnyű kiemelni és megtanulni, mivel lokális jelölő, amelyet föl lehet dolgozni az egész mondat figyelembevétele nélkül. Vagyis a morfológia – szintaxist megelőző – produktív használatának magyarázata az, hogy a morfológia a szintaxissal szemben tipikusan lokálisan jelöli a nyelvtani funkciókat, ami megkönnyíti a mintázatok kiemelését és azután ezek általánosítását új formákra, s ez lehetővé teszi a morfológia korábbi megjelenését. A morfémák korlátozott formai variabilitása egy további tényező, amely hozzájárul a morfológiai jelölés elsajátításának viszonylagos egyszerűségéhez: egy morfémának viszonylag kevés allomorfja van, míg a szintaktikai konstrukciók valódi megvalósulásaikban igencsak – potenciálisan végtelenül – változatosak.

Pszicholingvisztika

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 059 499 8

Az pszicholingvisztika a nyelv használatának, megértésének és elsajátításának mentális folyamatait, a használók értelmi, érzelmi és társas működéseit érintő mechanizmusait vizsgálja. Interdiszciplináris terület, amelynek gyökerei a nyelvészetben és a pszichológiában lelhetők fel. Fél évszázada létezik komolyabb formában, vagyis viszonylag fiatal, ám az elmúlt évtizedekben - az ihletését adó területek, vagyis a nyelvészet, a pszichológia és az idegtudomány elméleti és technikai változásainak, továbbá a nyelv használatát és vizsgálatának lehetőségeit is érintő, gyorsan változó műszaki-informatikai környezetnek köszönhetően - sokrétűen fejlődött.

A Magyar pszicholingvisztikai kézikönyv hiányt pótol a hazai felsőoktatásban, az első próbálkozás arra, hogy teljesen megfeleljen a nyelvre érvényesített interdiszciplináris szemléletnek. Egyszerre jellemző rá a bölcsészeti, a társadalomtudományi és a természettudományos szemlélet alkalmazása, módszerei közé tartozik a megfigyelés, a kísérletezés, és időnként a tömeges adatok elemzése egyaránt.

Könyvünk oktatási anyagként szolgál a felsőbb éves pszichológus, nyelvész, gyógypedagógus, medikus diákok számára, ugyanakkor legalább egy évtizedig érvényes összefoglaló és kiindulási irodalom lehet a kutatóknak is. Őszintén reméljük, hogy a kézikönyv alapvető tananyag lesz nyelvészeti és pszichológiai mesterképzésekben, doktori programokban.

Hivatkozás: https://mersz.hu/pleh-lukacs-pszicholingvisztika//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave