Pléh Csaba, Lukács Ágnes (szerk.)

Pszicholingvisztika


A szójelentést korlátozó elvek specifikussága

A lexikális megszorítások terén kevés magyar vizsgálat született. Lukács (2004) egy ötéves és egy két és féléves átlagéletkorú csoportban ellenőrizte, hogy a szavak és a tények mint kommunikációs aktusok valóban egyformán viselkednek-e a kölcsönös kizárás vagy kontraszt elvének szempontjából akkor, ha a helyzet pragmatikája eltér a Diesendruck és Markson (2001) fent idézett paradigmájában alkalmazottól. Ebben a vizsgálatban a gyerekek mindegyik próbában két ismerős és két ismeretlen tárgyat láttak, a szó és a tény feltételben egyaránt (a szó és tény feltételek mindegyike négy próbát tartalmazott, próbánként két alpróbával). A tények önkényesek és bármelyik tárgyhoz kapcsolhatók voltak: amit a bátyámtól kaptam, amit tegnap vettem, amit az asztalon hagytam. Az első alpróbában két ismerős és egy ismeretlen tárgy volt a gyerek előtt; a második alpróbában ugyanezeket kiegészítették egy újabb ismeretlen tárggyal, és egy új névvel/ténnyel kért egy tárgyat a kísérletvezető: „Látod ezeket? Ideadnád nekem a kobát/amit tegnap az asztalon felejtettem?” Az óvodás korú gyerekek ebben a helyzetben az új szavakat és tényeket eltérően kezelték, új szót nem kapcsoltak ismerős tárgyhoz, új tényt viszont igen. Az ötévesek a második alpróbákban jelentősen gyakrabban (bár itt is elég ritkán) választották a második új tényhez ugyanazt az új tárgyat, amit az elsőhöz, az új szó feltételben ez nem fordult elő. A kontraszt pragmatikai elve nyilvánvalóan működik szavaknál, és a tényeknél is a második próbában. Vagyis ha a helyzet pragmatikája úgy kívánja, akkor szavakra és tényekre is alkalmazzák a kontraszt elvét. De van egy különbség: ha a gyerekek új szót hallanak, akkor tudják, hogy nem utalhat olyan dologra, amelynek már ismerik a nevét. Ha új tényt hallanak, akkor nem szükségszerűen választanak hozzá ismeretlen tárgyat. Ez a mintázat helyesen ragadja meg a szavak és a tények közötti különbséget. A kisebb gyerekek nem kezelték eltérően a szavakat és a tényeket; ők valószínűleg a legérdekesebb tárgyat választották (bár nem feltételnül a perceptuálisan legkiugróbbat).

Pszicholingvisztika

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 059 499 8

Az pszicholingvisztika a nyelv használatának, megértésének és elsajátításának mentális folyamatait, a használók értelmi, érzelmi és társas működéseit érintő mechanizmusait vizsgálja. Interdiszciplináris terület, amelynek gyökerei a nyelvészetben és a pszichológiában lelhetők fel. Fél évszázada létezik komolyabb formában, vagyis viszonylag fiatal, ám az elmúlt évtizedekben - az ihletését adó területek, vagyis a nyelvészet, a pszichológia és az idegtudomány elméleti és technikai változásainak, továbbá a nyelv használatát és vizsgálatának lehetőségeit is érintő, gyorsan változó műszaki-informatikai környezetnek köszönhetően - sokrétűen fejlődött.

A Magyar pszicholingvisztikai kézikönyv hiányt pótol a hazai felsőoktatásban, az első próbálkozás arra, hogy teljesen megfeleljen a nyelvre érvényesített interdiszciplináris szemléletnek. Egyszerre jellemző rá a bölcsészeti, a társadalomtudományi és a természettudományos szemlélet alkalmazása, módszerei közé tartozik a megfigyelés, a kísérletezés, és időnként a tömeges adatok elemzése egyaránt.

Könyvünk oktatási anyagként szolgál a felsőbb éves pszichológus, nyelvész, gyógypedagógus, medikus diákok számára, ugyanakkor legalább egy évtizedig érvényes összefoglaló és kiindulási irodalom lehet a kutatóknak is. Őszintén reméljük, hogy a kézikönyv alapvető tananyag lesz nyelvészeti és pszichológiai mesterképzésekben, doktori programokban.

Hivatkozás: https://mersz.hu/pleh-lukacs-pszicholingvisztika//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave