Ha a magyar vállalkozás külföldi tevékenységéhez az adott országban adószámot kell igényelni, és ezzel a vállalkozás az adott ország áfatörvényének hatálya alá (is) kerül, akkor az áfaelszámolás a könyvelésben jellemzően nem jelent gondot. A külföldön benyújtott áfabevallások mögött is hasonló analitika áll, mint a hazai bevallások mögött, a könyvelés követelés és kötelezettség számlákon tudja kezelni a külföldi áfamozgásokat a hazaihoz hasonlóan. Probléma akkor merülhet fel, ha a magyar vállalkozás külföldi tevékenységéhez nincs szükség adószámra, nem lesz az adott ország adóalanya, de részére mégis az adott ország szabályai szerint a helyi általános forgalmi adót tartalmazó számlát állítanak ki. Ebben az esetben, ha az adott számlán beszerzett eszköz, szolgáltatás a cég vállalkozási tevékenységét szolgálta, ezt az áfát az Európai Unió országaiban áfa-visszatéríttetési eljárásban tudja a cég visszakapni, ami kérelem benyújtásával indul. Sokszor találkozni azzal azonban, hogy ha ezek az összegek nem érik el a visszatéríttetési eljárással kapcsolatosan várható költségeket, akkor a cégek ezeket az áfákat nem kérik vissza. A könyvelés oldalán felmerül a kérdés, hogy hova könyvelendőek ezek az áfák. Sok esetben a megoldás az szokott lenni, hogy a vissza nem igényelhető áfa mintájára a bekerülési érték részeként kezelik. Ez azonban annyiban mindenképp hibás, hogy itt fogalmilag nem egy vissza nem igényelhető áfáról van szó, hiszen a jogszabályok szerint ez visszaigényelhető. Ha viszont visszaigényelhető áfaként kezeli a cég, akkor a megfizetése után követelésként kell nyilvántartásba vegye (az adott állammal szemben). Ha valóban megtörténik az eljárás, és ezt az áfát a cég visszakapja, akkor a beérkező pénzt tulajdonképpen ezzel a követeléssel szemben kell könyvelni. Ha pedig az eljárás várható nehézségei miatt a cég lemond erről a pénzről, akkor a helyes megoldás a már könyvelt követelés elengedését rögzíteni a számviteli nyilvántartásokban.