A fenti elszámolásokat némiképp bonyolítja, ha az adásvétel tárgyát képező követelés idegen devizában áll fenn. Ebben az esetben kezelni kell az árfolyam-különbözetek kérdését is. Eredeti követelés eladásakor a törvény betűjét követve az árfolyam-különbözet csak indirekt módon kerül be a könyvekbe. A követelés könyv szerinti értékét kell kivezetni (technikai számlára, vagy későbbi bevétel-ráfordítás összevezetése esetén ráfordításként), ami ebben az esetben azt jelenti, hogy a könyv szerinti árfolyamon kell a követelést kivezetni (azaz árfolyam-különbözet a kivezetésből adódóan nem könyvelendő). A másik oldalon a követelés devizában meghatározott ellenértékét kell felvenni a könyvekbe. Ha az ellenérték készpénz, akkor a valutapénztár egyenlege növekszik, minden más esetben egy devizás követelést kell rögzíteni. Mindkét esetben azonban a teljesítéskori (azaz az ügylet napján érvényes) választott árfolyamon kerül rögzítésre az új „devizás” eszköz. Azaz, az eredeti követelés könyv szerinti árfolyama és az adásvételi ügylet napján érvényes árfolyam különbözete része lesz a ráfordításként vagy bevételként könyvelendő különbözetnek (amely emellett tartalmazza az ügyleten elért eredményt is).