A teljes egészében le nem vonható áfa a számviteli törvény logikája alapján a beszerzéshez kapcsolódó tételnek minősül, és mint ilyen, a bekerülési (beszerzési) értékét részét képezi. A le nem vonhatóság oka lehet akár a gazdálkodó áfajogállása, akár az adott tételre (termékre, szolgáltatásra) vonatkozó tételes levonási tiltás az áfatörvényben, vagy az a tény, hogy a beszerzett eszközt, szolgáltatást a társaság nem adóköteles tevékenység ellátása érdekében kívánja felhasználni. A számviteli törvény az eszközök bekerülési értéke kapcsán a 47. § (2) bekezdésének b) pontjában mondja ki, hogy „(2) A bekerülési (beszerzési) érték részét képezi – az (1) bekezdésben felsoroltakon túlmenően – az eszköz beszerzéséhez szorosan kapcsolódó…b) az előzetesen felszámított, de le nem vonható általános forgalmi adó, […]”. Ez alapján tehát az eszközbeszerzések során a felszámított és a szállítónak megfizetett adót az eszköz értékében kell aktiválni (vagy például anyagbeszerzés esetén év közbeni folyamatos nyilvántartás hiányában anyagköltségként elszámolni). A szolgáltatások kapcsán is jogos az elvárás, hogy a le nem vonható áfa épüljön be a költségként elszámolt szolgáltatás értékébe, azaz az áfa összegével magasabb költség kerüljön elszámolásra. Ezt valóban így kell könyvelni, a törvényben erre vonatkozó, az eszközökhöz hasonlóan konkrét előírás több helyen, az egyes költségtípusok bemutatásánál található, azaz szerepel a számviteli törvény 78. § (1) és (3) bekezdésében, valamint a 79. § (3) bekezdésében az alábbiak szerint.