Az adóelőleg – minden más fizetett előleg elszámolásával egyezően – az időszaki (éves, negyedéves, havi) adófizetési kötelezettség keletkezéséig – adóhatósággal szembeni követelésként jelenik meg a számviteli elszámolásban. A fentiek szerint forintban megállapított adóelőleg-fizetési kötelezettséget az adóelőleg teljesítése (a vállalkozás pénzforgalmi számlájáról történő terhelés) napjára vonatkozóan kell a könyvviteli nyilvántartásban kimutatni. Az árfolyam megállapításához a számviteli törvény 60. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni. Eszerint a külföldi pénzértékre szóló követelést a teljesítés (ebben az esetben a fizetés) napjára vonatkozó, a vállalkozás számviteli politikája szerinti választott árfolyamon átszámított (forint)értékben kell kimutatni. [A hivatkozott törvényi előírás a könyveit devizában vezető vállalkozások számára magyarázatra szorul, hiszen a számviteli törvény elsősorban a magyar hivatalos fizetőeszköz, a forint alapulvételével szabályozza a gazdasági eseményeket. Forint-könyvvezetés mellett külföldi pénzértékre szóló tételeknek minősülnek a forinttól eltérő, bármilyen devizanemben kifejezett tételek, míg deviza-könyvvezetés (pl. euró-könyvvezetés) mellett külföldi pénzértékre szóló tételnek minősül minden, eurótól eltérő devizanemben (pl. forintban) kifejezett tétel. A számviteli törvény ezt úgy fogalmazza meg, hogy devizában történő könyvvezetés esetén a könyvvezetés pénznemétől eltérő pénznemben felmerült ügyletek elszámolására, értékelésére a számviteli törvény 60. § (1)–(10) bekezdés előírásait kell értelemszerűen alkalmazni, azaz a számviteli törvény devizás tételekre vonatkozó, és összes más szabályát is a fenti, fordított logika alapján kell hogy értelmezzék és kövessék.]