Ha a vállalkozás a külföldi működése során olyan adó alanyává válik, amely adót az adott ország szabályai alapján nem az eredmény után kell megfizetni, akkor felmerül a kérdés, hogy hogyan kell ezt a könyvekben szerepeltetni. Példa lehet erre akár a legegyszerűbb külföldi telekadó. Ha ez egy magyar adónem lenne, és nem kapcsolódna az adó megfizetése beszerzéshez (azaz bekerülési értékbe nem tartozna), akkor a 81. § fenti említett szabálya alapján egyéb ráfordításként kellene könyvelni. A gond annyiban merül fel, hogy a 81. § (2) bekezdése tételesen felsorolja azokat a szerveket, entitásokat, amelyek felé megfizetett adókra vonatkozóan szabályozza az egyéb ráfordításkénti kimutatást. Ez a felsorolás az Európai Unió különböző pénzügyi alapjai mellett az államháztartás egyes alrendszereit említi az adót beszedő félként, ami zárójelben a magyar adórendszer szereplőinek felsorolásával egészül ki (központi kormányzat, elkülönített állami pénzalapok, helyi önkormányzatok, társadalombiztosítás költségvetései). Itt a jogalkotó egyértelműen hazai szervezetekre alkotott szabályt, így egy külföldi állam, önkormányzat részére megfizetett adó idesorolhatósága a jogszabály szövege alapján nem egyértelmű. A gyakorlatban a vállalkozások általában tartalmilag kezelik ezt a kérdést, és az ilyen külföldi adókat a magyarokhoz hasonlóan egyéb ráfordításként könyvelik.