Léteznek egyes országokban olyan bravúrosan meghatározott adónemek, amelyeket az eredmény után kell fizetni, de valamilyen módon mégsem tartoznak a kettős adóztatásról szóló egyezmény hatálya alá. Így nem mondható el róluk sem az, hogy a magyar társasági adóba beszámíthatóak lennének, sem az, hogy szerződés rendelkezése alapján az alapjául szolgáló jövedelmek mentesek lennének a társasági adó alól. Az ilyen adókat az adott ország szabályai alapján az ott tevékenykedő magyar vállalkozásoknak természetesen meg kell fizetniük, azonban a magyar könyvelésben gondot okoz, hogy hol szerepeljen. Logikailag az adófizetési kötelezettség soron lenne a helye, azonban a 87. § említett szövegezése alapján ott nem mutatható ki. A gyakorlati megoldás itt már változó, hiszen vagy a törvény logikáját megbontva kell valamilyen módon egyéb ráfordításként az eredménykimutatásba állítani, vagy a törvény betűjét nem betartva adófizetési kötelezettségként szerepeltetni. (Érdekes lehet külföldi szemmel egy pillanatra a Magyarországon már megszokott helyi iparűzési adó létezésébe belegondolni a fentiek alapján. Egy külföldi vállalkozás magyarországi tevékenysége után megfizetett helyi iparűzési adó logikailag valójában egy eredményt terhelő adónak is tekinthető, azonban az egyezményeik hatálya alól kimarad, így az itt megfizetett adó könyvviteli elszámolásakor a külföldi vállalkozások könyvelése hasonló problémával szembesülhet.)