Balázs Péter

Az Európai Unió külpolitikája


Dezintegráció és Nyugat-ellenesség

A dezintegrációs folyamat Európa peremén több szinten ment végbe. Először, szövetségi szerkezetű államok szakadtak szét Közép- és Kelet-Európában, amelyek az első világháború utáni békerendszerekből származtak: a Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia. Helyükön kéttucatnyi új állam jött létre felélesztett vagy új nemzeti identitásokkal és ambíciókkal. Másodszor, az államokat belülről támasztó politikai rendszerek dőltek le: Közép- és Kelet-Európában a múlt századi totalitarizmus egyik öröksége, az államszocialista, központosító rezsimek omlottak össze, a mediterrán térségben pedig a hatalmat centralizáló – akár hagyományos, monarchikus; akár modernizáló, katonai jellegű – antidemokratikus rendszerek értek véget. A XX. század erőltetett nyugatosítási kísérleteinek kifáradása, így vagy úgy, az egész térségben szerepelt az állami szintű és az államokon belüli szétesés okai között. Ugyanakkor az állami struktúrák és hatalmi centrumok dezintegrációja visszahatott a regresszív folyamatra: kiváltotta, majd fokozta az antimodernizációs vihart. A XXI. század elején a földközi-tengeri térségben és annak tágabb kisugárzásában az iszlám radikalizmus szedi növekvő számú áldozatait és táplálja a nemzetközi terror utánpótlását. Kelet- és Délkelet-Európában a fő antimodernizációs erőt a szélsőséges nacionalizmus képviseli, amely a szovjethatalom által erőszakosan elfojtott nemzeti identifikációs indulatok újraéledéséből fakad. Ennek hátterében világosan kivehetők a vallások által jelzett kulturális különbségek frontvonalai is, elsősorban az ortodox keresztény és az iszlám hit hatá rain,435 és gyengébb változatban a római–bizánci törésvonalon.

Az Európai Unió külpolitikája

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2019

Nyomtatott megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 819 4

Megújult tartalommal kerül az olvasó kezébe az Európai Unió külpolitikájáról szóló könyv. A korábbi kiadás óta merőben megváltoztak a körülmények. Magyarország 2004-ben az EU tagja lett, 2009-ben pedig életbe lépett a Lisszaboni Szerződés, amelynek új szabályai és intézményei a korábbinál jobb feltételeket teremtettek az EU-ban a külpolitika közös gyakorlása számára.

Mindeközben alapvetően átalakult Európa külső környezete. A poszt-szovjet térségben az orosz külpolitika expanzív fordulatot vett. Az „arab tavasz” hatalmas változások kezdetét jelzi Európa szomszédságában. A korábban félreeső Törökország új geopolitikai kontextus kellős közepén találta magát. Ukrajna, Szíria, vagy Líbia megoldatlan problémái az európai jóléti övezetre nézve is súlyosbodó következményekkel járnak.

A világpolitika és benne az EU külpolitikai történései a média segítségével naprakészen követhetők, ám az események halmazában nem könnyű eligazodni.

Ez a könyv rendszerszerű megközelítéssel és a történelmi előzmények megvilágításával kíván segítséget nyújtani az újabb fejlemények megértéséhez.

Az első és második rész az Európai Uniót a nemzetközi rendszer részeként helyezi el a világban, bemutatva a tagállamok külpolitikai együttműködésének lépcsőfokait és az uniós szintű külkapcsolatok átalakuló szerkezetét.

A harmadik és a negyedik rész az EU külpolitikáját partnerek szerinti bontásban részletezi.

Ez a könyv épít a szerző diplomáciai, kormányzati és európai pozíciókban szerzett személyes tapasztalataira, de nagyrészt annak az egyetemi tananyagnak a magyar nyelvű lenyomata, amelyet egy évtizede oktat a Közép-európai Egyetemen. A soknemzetiségű hallgatók okos kérdései, az egyetemen végzett kutatások és a CEU Európai Szomszédságpolitikai Központjának (CENS) konferenciái is gazdagították a mondanivalót.

Hivatkozás: https://mersz.hu/balazs-az-europai-unio-kulpolitikaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave